Értesülések szerint a Trigránit Magyarországon valósíthatja meg a Metropolis elnevezésű megakaszinó-projektet, miután Pozsonyban sorra gördítenek …

Támogatná egy szociáldemokrata párt létrehozását Demján Sándor, és mindenkit óva int a gazdasági csoda várásától. A nagyvállalkozó egy magyar hipermarketlánc létrehozásával szállna szembe a multikkal, és egy európai kaszinóbirodalom terveit dédelgeti. 

– Magyarországon végletesen szemben állnak egymással a hungarosíiták és a -szunniták – nyilatkozta lapunknak a Gyurcsány-éra idején. A „nemzeti együttműködés kormánya” alatt is érzékel megosztottságot? 

– Igen, mert véges a két politikai oldal egymás iránti türelme. A pártideológiai megosztottság pedig gazdasági válság idején mindenhol felerősödik. Épp akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne az összefogásra és a nemzeti egységre. A széthúzásért a politikusok, az értelmiség és a sajtó munkatársai is felelősek. A megosztottság felszámolásából a Prima Primissima díj létrehozásával én is igyekszem kivenni a részem, hogy legalább a kultúra, a sport és a tudomány terén kiemelkedő teljesítményt nyújtók elismerése össztársadalmi ügy legyen. 

– Köztudott az ön szociáldemokrata elkötelezettsége. Talán támogatná is egy ilyen párt létrejöttét? 

– Hogyne, mivel továbbra sincs szociáldemokrata párt a politikai palettán. Feleségem családjában több ismert szociáldemokrata is volt. Támogatásom eszmei, mivel fontosabbnak tartom mintegy tízezer fiatal szponzorálását, akikre több milliárd forintot költök. – Orbán Viktorral a választások előtt viszont még kezet is rázott, amikor a Fidesz a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége által javasolt hat pontból ötöt beemelt választási programjába. Teljesíti a kormány az elvárásaikat? 

– Csak azt fogjuk számon kérni, amiben nyilvánosan is megállapodtunk: a kis- és közepes vállalkozások fellendítését, a hazai cégek pozitív diszkriminációját, a gazdasági összefogást, a termelés előtérbe helyezését s a versenyképes adókat. Nem a kormány találta ki, hogy az adóterhelés négy év múlva érje el a régió szintjét. Mi, vállalkozók mondtuk, hogy ennek van realitása. De a számonkérésnek még nem jött el a kitűzött határideje, addig türelemmel várunk a sorunkra. 

– A válságadókról vagy a nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos fejleményekről azért nyilván van véleménye. 

– Nem örülünk az ágazati különadóknak, de a költségvetés stabilitása érdekében elfogadjuk a bevezetésüket. Ez a kisebbik rossz, mint ha 350-400 forintos euró lenne, ami mélyszegénységbe taszítaná az ország lakosságának 60 százalékát. Az unió és a nemzetközi pénzügyi szervezetek nemigen adtak lehetőséget a kormánynak az örökség kezelésére, s ezt nem tartjuk igazságosnak. De krízishelyzetben egyébként sincsenek általános igazságok. 

– Kifelé tartunk a válságból? Magyarország elkerülte már az összeomlást? 

– A magyarok nehezen tanulnak a múltból, és gyorsan felejtenek. Ráadásul a realitásérzékük sem működik. A krízisnek még nincs vége, ezért a kormánynak rendkívül ébernek kell lennie. Lesznek még meglepetések, forint elleni spekulációk, érhetnek még bennünket hátrányos megkülönböztetések. Akkor mondhatnánk, hogy túljutottunk a nehezén, ha érzékelhető lenne a gazdaság növekedése, ha az államadósságunk 60 százalék alá csökkenne. Ezzel talán visszaszerezhetnénk a külföldi befektetők bizalmát. Teoretikusan az elmúlt években minden magyar állampolgár hitelből vacsorázott. De már nem adnak több kölcsönt, sőt visszakérik a hitelvacsorák árát is. Miből tudunk törleszteni? Ha nincs gazdasági növekedés, le kell mondanunk az ebédünkről is, mert csak abból lehet visszafizetni. A kormány helyesen stratégiai célnak tekinti a gazdasági növekedést, az államadósság mérséklését, s mindent ennek rendel alá. Ez azt jelenti, hogy kevesebb pénz jut például adócsökkentésre. Mindenkit óvnék a csodavárástól. Sokan gondolják úgy, hogy Orbán Viktor miniszterelnök még az újságpapírból is eurót tud varázsolni. Ő ilyet nem ígért. 

– A VOSZ és a Fidesz megállapodásából ki is maradt az euró bevezetésének céldátuma. Ön szerint lesz-e, s ha igen, mikor magyar euró? 

– Amíg van Európai Unió, ki kell használnunk minden előnyét. Mindaddig meg kell tartanunk a forintot, amíg a magyar gazdaság nem zárkózik fel az unió átlagának 80-85 százalékára. A forint árfolyamával még van némi mozgásterünk, az euró kötöttsége viszont megfojtana minket. A felzárkózásnak saját nemzeti valutával és közepes inflációval kellene végbemennie. 

– És meddig lesz még unió? 

– Európa vészhelyzetben van, mert nem tudja a mai jóléti társadalmát fenntartani, és elszegényedik. Vagy ha fenntartja is, beleroppan, versenyképtelenné válik és tönkremegy. Nyugat-Európában amint vissza akarják venni a szociális juttatások egy részét, jönnek a tüntetések és a szélsőséges megmozdulások. Ha pedig teret nyernek a szélsőségek, akkor a demokráciának és vele együtt az uniónak is vége. Európa teremtette meg a jóléti államot, s úgy tűnik, saját maga lesz a sírásója is. Akárcsak a régi Rómában: csak az ingyenkenyér és az ingyencirkusz érdekli a népet, munka helyett szórakozni akar. Amikor Rómát 70 kilométerre közelítették meg a barbárok, a 250 ezer fős Circus Maximusban őrjöngött a tömeg, mert a fogathajtáson kívül más nem nagyon érdekelte. 

– Hazánk azonban az unióhoz kötötte a sorsát. 

– Kelet-Európának esélye van a túlélésre, de ez sincs mindenkinek megígérve. Csak az a nemzet lehet sikeres, ahol többet dolgoznak, ahol a politikai vezetésnek van nemzetstratégiája, s ahol az emberek a politikai viták ellenére is képesek az összefogásra. Magyarország sorsa is a jóléten áll vagy bukik. A jólét alapja azonban csakis a gazdaság lehet, s azon belül is a termelőmunka. Másfél millió fizikai munkásra lenne szükség ahhoz, hogy egy tízmilliós nemzet gyarapodni tudjon. Az a jó, ha egy termelő ember átlagosan 2-3 nem termelőt tart el. Ennek az aránynak is ugyanolyan igazsága van, mint annak, hogy kétszer kettő mindig négy. Ha ez az arány felborul, akkor hiába mondjuk, hogy mennyire fontos a tudomány, az egészségügy vagy a kultúra. Egyszerűen nem lesz pénz ezekre a területekre. 

– Medgyessy Péter jóléti rendszerváltásának meghirdetésekor mégis felemelte a hangját. 

– A száznapos osztogatásnak az lett a következménye, amit már akkor megjósoltam: Magyarország elindult azon az úton, hogy Európa egyik legszegényebb államává váljon. Az elmúlt nyolc év legnagyobb bűne, hogy munka helyett hitelekből akarta fenntartani a jóléti rendszert. Ha ez működne, akkor a világon ma sehol se lenne szegénység. Hitelből nem lehet tartós jóléti rendszert teremteni. 

– Kérdés, lesz-e egymillió új munkahely, s lesz-e másfél millió fizikai munkás. Főleg akkor, ha sokaknak – ahogy korábban ön fogalmazott – „büdös a munka”. 

– Nem mindenkire igaz ez, mert sok szorgalmas ember van. Nem csak a cigányokra kell mutogatni. Nézze meg a falvakat: eltűntek a konyhakertek, a gyümölcsöket nem szedik össze, alig termel valaki saját fogyasztásra. Nálunk dzsentrihagyománya van annak, hogy mindenki lenézi a munkát. Pedig a fizikai, kétkezi munka tisztelete nélkül nem lesz felemelkedés. A szülők és a tanárok az iskolában ma azzal riogatják a gyerekeket, hogy ha nem tanulnak, akkor dolgozniuk kell. Itt kezdődnek a bajok. Az az ország, ahol több diplomásra jut egy szakmunkás, soha nem fog talpra állni. Vagy diplomások fogják végezni a szakmunkások munkáját is, de az meg luxus. Azt mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy a drágán kiképzett diplomásainkat az unió elszipkázza. Ráadásul az emberek azt gondolják, hogy szabadon megválaszthatják, mikor, hol, mit és mennyit dolgozzanak. Ez azonban nincs így. A társadalom nem köteles eltartani a miniszterelnök, az orvos vagy a tanár adóforintjából mindazokat, akik kerülik a nekik nem tetsző munkát. A magyar lakosságot nem tanították meg a kapitalizmusra. Mindenki azt gondolja, hogy majd az állam gondoskodik róla. Aki dolgozni tud, annak dolgoznia is kell. 

– Ön szerint az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikáját mennyi idő alatt lehet helyrehozni? 

– Legalább tíz évre van szükség ehhez. 

– S lesz magyar hipermarket a Seychelle-szigeteken, ahol a hírek szerint luxusszállodát építene? 

– A hipermarket egy korszerű bevásárlási és kereskedelmi forma, amely meghódította a világot. Ha külföldi bevásárlóközpontok jelennek meg a hazai piacon, akkor nem szidni kell őket, hanem létre kell hozni magyar tulajdonú hipermarketeket. Miért ne lehetne magyar cukor, étolaj, konzerv vagy sajt? Miért ne tudná a Coop, a CBA vagy a Reál megszervezni az ehhez szükséges termelési hátteret? Egy terméknél nem elég, ha az magyar. Kedvező árúnak és jó minőségűnek is kell lennie. 

– Az első magyar hipermarket, a Sztráda Skála után az ország első kaszinóvárosának felépítése is az ön nevéhez fog kötődni? Értesülések szerint a Trigránit Magyarországon valósíthatja meg a Metropolis elnevezésű megakaszinó-projektet, miután Pozsonyban sorra gördítenek akadályokat a 1,5 milliárd eurós beruházás elé. 

– Pozsonyban a politikusok úgy érvelnek, hogy a kaszinó miatt a város a bűnözés melegágyává válhat, de ez nem igaz. Akik erre hivatkoznak, azok valószínűleg még sohasem jártak Amerikában, ahol a legnagyobb tisztasággal és a legjobb közbiztonsággal épp Las Vegas dicsekedhet. Európában viszont óriási gazdasági versenyelőnyt fog jelenteni annak az országnak, amelynek sikerül megszereznie a kontinens szórakoztató-fővárosa címét. Az 500 millió lakosú Európában ugyanis nincs ilyen szórakoztató-központ. 

– Pedig míg korábban a politikusok azt üzenték az üzletembereknek, hogy el lehet menni, a jelszó most már inkább úgy hangzik: vissza kellene jönni. Arról nem is beszélve, hogy megnyílt a tér: már Sukoróból sem lesz kaszinóváros, s az óbudai Álomsziget álmodóit is kijózanította a kormány. 

– Nehéz elhinni, de a budapesti kaszinók sem igazán nyereségesek. Ezért ezen a téren én soha nem is számoltam komolyan Magyarországgal. 

– Letett a budapesti konferenciaközpont megépítéséről is? 

– Tudom, hogy a jelenlegi kabinet előtt is vannak ilyen tervek, Budapestnek ugyanis jót tenne, ha lenne egy modern konferenciaközpontja.

Kulcsszavak: Demján Sándor, VOSZ, Trigranit, Metropolis
Címkék: Demján Sándor interjú
Kategóriák: NEWS