Az Inforádió Arénájának vendége Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének ügyvezető elnöke, a TriGránit elnöke.

Az Inforádió Arénájának vendége Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének ügyvezető elnöke, a TriGránit elnöke. A beszélgetést felvételről adjuk. 

– „Hajrá Magyarország”, a Fidesz elnökének jelmondatával és Orbán Viktor felszólalása után ezzel a mondattal zárta a VOSZ gazdasági fórumának március 8-i rendezvényét. Politikai babérokra tör, vagy csak a leendő miniszterelnök kedvében akart járni? 

Demján Sándor: – Nem szokásom miniszterelnökök kedvében járni, ha ezt tettem volna, akkor az elmúlt nyolc évben aktívabbak lehettünk volna Magyarországon. A „Hajrá Magyarországot” pedig azért mondom, ugye az ott elmondott sportpélda alapján, és ez a vállalkozókra is igaz, tehát itt több mint 50 ezer vállalkozás van, biztos hogy ebben van liberális, konzervatív, szocialista – tehát minden nézetet valló. Azt vallom, ha a kedvenc játékosomat lecserélik egy csapatból, majd magyar csapatból, egy válogatottból, akkor nem fogok az ellenfélnek szurkolni. Minden valószínűség szerint a Fidesz-kormány jön, és minden magyarnak az az érdeke, hogy ez a csapat nyerjen. Ha nem nyer, abban a versenyben ami az Unión belül van, vagy a régióban, az mindenkinek rossz. 

– De másik is vannak még a versenyben. 

– Ezt kell tudni és ezt kell látni, hogy a globalizációt mindig negatívan, általában negatívan ítélik meg, annak van előnye, a leszakadó, lezárkózó térségeket gyorsan felhozza, igazságosabb fejlődési lehetőségre ad módot, és aki a globalizációra felkészül, az előnyt kovácsolhat belőle, ehhez kormányzó-képesség kell, amit az elmúlt nyolc évben nem tapasztaltunk. És talán azt szeretném mondani még, hogy a VOSZ volt az egyedüli – ezt vissza lehet pörgetni a sajtóban –, amelyik megmondta a magyar válságot, nem 2007-ben, vagy 2008-ban, 2002-2003-ban. Mert kiszámítható volt, hogy Magyarország válságba kerül. Tehát egy rossz stratégiát választott Magyarország, jóléti rendszerváltást hitelből csinálni nem lehet. 

– Erre mondják azt, hogy állítólag konszenzus volt a rendszerváltás idején, hogy hitelből jólétet nem finanszírozunk. 

– Én tudom ezt a konszenzust, mégis ez történt, és Magyarország bekerült egy adósságcsapdába és eljutott odáig, hogy ha nem lett volna világválság, akkor nem segítettek volna rajtunk. Tehát Magyarország összeomlott volna, példát statuáltak volna velünk. A Vállalkozók Országos Szövetsége kezdettől – ugye kitűnő szakértőkkel rendelkezünk és a gyakorlatot is ismerjük – tudtuk, hogy lemaradás lesz a vége. Amikor egy Unión belül vagyunk, ahol nincs országhatár, ahol ugyanúgy költözhet el Magyarországról bárki, mint Soroksárról Dunaújvárosba, akkor a nemzeti lét kérdése merül fel a lemaradó területeknél. Tehát a globalizáció, vagy az Unió az asszimilálhat. Elmennek a tehetséges fiatalok, emberek, mindenki akire szükség van, és mivel Nyugat-Európa munkaerő-hiánnyal küzd jól képzett emberekbe, nincs elég fizikai munkás, nincs szaporodás, az eláramlás nagyon veszélyes, ezért a nemzet megmaradása, vagy a nemzeti függetlenség az kapcsolódik ahhoz, hogy jólét legyen, jövőkép legyen az emberek előtt. Ahol ez eltűnik, az az ország az veszélyben van. 

– Ön úgy gondolja jelen esetben, hogy a Fidesz tudja egyedül ezt a jövőképet felvázolni, vagy pedig a versengő politikai erők közül más is? 

– Ma nem látok olyan politikai erőt, amelyik kormányzó-képes lenne. Az előző nyolc év problémája azt bizonyította be, hogy a kormányon lévő erők kormányzó-képességével volt baj. Nem volt bennük annyi szellemi kapacitás, hogy jó stratégiát válasszanak, mint amit más országok tettek, és valószínűleg szemléleti problémáik is voltak, nem ismerték fel, hogy egy piacgazdaságban a meghatározó szerep az a gazdaságé, ezen belül a termelésé. Aki nem tud bővített újratermelést produkálni, az nem tud életszínvonalat fejleszteni. Ha ezt hitelből teszi meg, akkor egyre kevesebb marad – Magyarország ezt az utat járta be. 

– Szlogenekről beszéltünk. Van Önnek egy sajátja is, ez pedig a „társulj és fogj össze magyar!”. Húsz évvel a rendszerváltás után, valamint az elmúlt nyolc évet követően, amiről beszéltünk az imént is, ez nem illúzió, illúzorikus? 

– Nem illúzió, hanem kényszer. A rendszerváltás előtti korszakot egész Kelet-Európába, beleértve a Szovjetuniót is, az egy feudalizmus volt. Tehát ahol senkinek nem volt gyakorlatilag vagyona. Ugye a polgári társadalmat az különbözteti meg a feudalizmustól, hogy ott az embereknek van saját vagyona, saját egzisztenciája és akkor sikeres, általában a polgári társadalom akkor jön létre, ha az emberek 51 százalékának van vagyona. Ez az Európában felvilágosult abszolutizmus periódusa volt ez a felfejlődés. Most jött a rendszerváltás és mondjuk más uniós országokkal szemben, akik később léptek be mint Görögország, vagy Portugália, vagy Írország, Spanyolország, ott megmaradtak a családi vagyonok, Magyarországon nem, tehát nem maradtak meg. Volt a világon példa arra, hogy olyan szegény országok, mint Korea, Tajvan – tehát ezt a példát hozom – úgy teremtettek nemzeti tőkét, hogy először nagy tömegbe behozták a külföldi tőkét, de az infrastruktúra fejlesztést az energia-szektorba megtartották a stratégiai szerepet. Magyarország elkövette azt a hibát és ezért nincs tőke, hogy olyan mint az energia-szektort, garantált jövedelemmel kiárusították, ami egyszerű lett volna, ha kiállt volna valaki egy utcasarokra és azt mondta, hogy minden tizedik beforduló kap egy erőművet garantált jövedelemmel, akkor az is működött volna. De ebből kizárták a magyarokat. Ilyen volt a nagy infrastruktúra-fejlesztések, autópálya-építésektől kezdve a városi infrastruktúráig, ez mind külföldi kézbe került. Ha ezeknek a jövedelme ma meglenne Magyarországon, és Magyarországon belül lenne, akkor nem kellene 40 százalékban kívülről finanszírozni Magyarországot. Ami ma úgy jelenik meg, hogy a nemzeti jövedelem hihetetlen jelentős részét elszívja és ezért nem tud Magyarország fejlődni. Tehát a nemzeti tőkének a szerepét – nem a nagy tőkéről beszélek, nagyon kicsi az esélye, hogy mondjuk egy Hollandiához, vagy Belgiumhoz hasonlóan ott lévő nemzeti tőke olyan méretű vállalatokat hozzon létre. Hanem a kisvállalkozásokról beszélek, azoknál sem történt meg,a mi Görögországgal és Spanyolországgal mondom ez előző példákat az Unióból, hogy tőkejuttatást kaptak, termelőágazatba invesztáltak, nálunk pedig a politika, a polgármesterek pozícióit, akik nem tudom hogy miért ülnek a Parlamentbe, szerintem két munkát nem lehet jól ellátni. 

– Tehát akkor Ön azt mondja, hogy ne lehessen polgármester, aki országgyűlési képviselő is. 

– Szerintem a polgármesteri pozíció az egy olyan pozíció, amely teljes embert kíván, tehát szerintem a lebecsülése a munkának. De ez a polgármesteri lobbi érte el azt – mert van hatásuk –, hogy mondjuk halottasházakat, községi strandokat, tehát olyan tevékenységre ment az uniós pénz, ami a későbbiekben költséget jelent, költségvetési pénzt jelent és nem termel jövedelmet. Az az ország csinálta jól a stratégiáját, amelyik megújuló termelő beruházásokra fordította az uniós pénzt, de ne legyen illúziónk, mi például a portugálokhoz, vagy a görögökhöz, spanyolokhoz viszonyítva, egy lakosra vetítve az egytizedét kaptuk a felzárkózásra. Tehát a később belépők. Ez önmagába egy nagy versenyhátrányt jelent és ilyenkor felmerül természetesen mindenkiben a logikus kérdés, hogy akarja az Unió, hogy mi felzárkózzunk? Igazán az ott lévő tőkecsoportok érdeke az az lenne, ha nem a francia gyár jönne Magyarországra, hanem a magyar munkás menne Franciaországba. 

– Elnök úr, stratégiákról beszéltünk és a politikára is kitért akkor, amikor sok baloldali közgazdásszal ellentétben Ön azt állítja, hogy nem 2001-ben, hanem 2002 után, a választás után az új kormány, a szocialista kormány idején siklott ki a gazdaság. Mit gondol az elmúlt egy év válságkezeléséről, az mennyire rázta helyre az országot? 

– Ez egy utólagos vita, amikor sok makróközgazdász, amelyik lelkesen támogatta a száznapos programot, és amikor ennek jött a kudarca, akkor elkezdték mondani azt, hogy ó, hát a bajok már 2001-ben kezdődtek. Hát ezt számszerűen és statisztikailag be lehet bizonyítani, hogy ez nem így van. – Sőt, talán politikai nyilatkozatokkal is, mert Medgyessy Péter is azt mondta a kormányváltáskor, hogy rendben van a gazdaság, van mit elosztani. 

– Így van, ez a magyar Parlamentben hangzott el. Én azt gondolom, hogy tehát akkor ki lehet ezt számítani, hogy mi következik be. Most a végén úgy gondolom, hogy azért maradt meg a koalíció hatalmon, ezek ilyen személyes érdekek, hogy meddig vagyok parlamenti képviselő, meddig van pozícióm, meddig lehet pénzt osztani. Az lett volna a helyes, ha – és ezt a VOSZ megfogalmazta, három ilyen pontot, hogy mit kell tenni, tehát ebben a krízisbe – azt gondolom, hogy helyesebb lett volna előbb átadni a hatalmat. A Bajnai-kormányról pedig az a véleményem, hogy elvégzett egy csomó reformot, ami fájdalmas. Úgy fogalmazok, hogy a lélegeztetőgép működik, de nincs meggyógyítva a beteg, tehát ahhoz nincs ereje, hogy még átfogóbb változásokat csináljon, nincs bizalom hogy hosszú távú programokat csináljon, és világos volt hogy úgy nagyon nehéz vezetni, hogy tudom hogy egy évem van, az alatt nem sok mindent lehet csinálni. Tehát igazából ez egy tűzoltás volt, ezt a feladatot elvégezték, de jobb lett volna Magyarország érdekében, ha rögtön úgy történik meg, vagy előbb a váltás, amikor hosszútávon lehet gondolkodni. A másik, hogy a magyar állam apparátus, a magyarországi hatósági szervezeteknél egy 1 évig működő kormánynak általában nincs tekintélye, hihetetlenül nehéz dolgozni. Különben sincsen Magyarországon, tehát a bürokrácia hihetetlen masszívan összefog és akkor megrémítik, ha valaki változtatni akar, hogy ezt ezért nem lehet, azért nem lehet. Sokszor mondom, hogy a miniszterek, vagy a kormány azok az apparátusok foglyai. És ez egy elromlott, megroggyant morál, és figyelembe véve egy bizalomhiányt nagyon nehéz. Sok pozitív döntés és lépést hoztak, ezt az MSZP ellenére, tehát ott fogcsikorgatva mentek bele gondolom, mert mindig ott volt hogy nem, akkor lemondanak, akkor nincs képviselői fizetés, nem ülnek a padokba, nincs pénzosztás. Tehát én úgy gondolom és azt látom, hogy az MSZP-t meg kellett zsarolni ahhoz, azt frakciót, amelyik azért megakadályozta – a Gyurcsány akart reformot, a Medgyessy az egyáltalán nem akart, meg kell mondjam, bele se kezdett, neki még volt pénze ahhoz, hogy reformokat csináljon. Nekünk meg kell gyógyulni, a gyógyulás nagyon hosszú idő. 2005 körül mondtam, hogy tíz évig lemaradunk és ahogy nyúlik az idő, ezzel hatványozottan ma Magyarország valójában ahhoz hogy talpra álljon, ahhoz kell a Fidesz elnökével, a Vállalkozók Szövetségének megállapodásában az van – és ezt mi kezdeményeztük, ezt nem a Fidesz, mert mi értünk a számokhoz és látjuk a lehetőségeket –, hogy négy év alatt kell a vállalatok teljes adóterhelése, a régió átlaga alá kerüljön. Itt nem egy-egy országhoz, tehát a régió átlaga alá kell kerüljön. 

– A régióban itt kit ért? Szlovákiát, Romániát? 

– Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia, Horvátországról beszélek és Ausztria is. 

– Ilyenkor szokták megkérdezni, hogy miből, milyen forrásból lehetne adót csökkenteni? El kell vonni, meg kell szorítani újra és újra? 

– Átmenetileg gondolom hogy rengeteg ember érdekét fogja sérteni egy ilyen átrendeződés. Én azt gondolom, hogy ha egy kormány jól kormányoz, jó stratégiát választ és fel meri vállalni, hogy amit máshol megcsináltak jól, azt adaptálja Magyarországra és azt mondja, hogy az egy követelmény, hogy amit ott meg tudnak csinálni, azt itt Magyarországon is csinálják meg. 

– A szlovák példa jó példa? 

– A szlovák példa az nagyon jó példa, gondoljunk bele hogy honnan indultak, hozzánk viszonyítva. Csak ők az Unióba való belépés előtt végrehajtották a reformjaikat. Itt nagy felháborodás volt, amikor 2003-ban a Népszabadságban jelent meg az az interjú velem, amikor azt mondtam, hogy Unió lépünk be, nem csináltuk meg a reformokat és ne menjen a Parlament szabadságra, csinálja meg a reformokat. Hát hogy lehet belépni egy Unióba egy országnak, amelyik nem változtat, nem igazodik. Azt is elmondtam, hogy ha ez egy helyes dolog lenne, akkor az Unió kellene belépjen Magyarországra. Ezek az országok elvégezték a reformokat és a szlovák fejlődés az egy rendkívül jó példa, ma a szlovák személyi jövedelem és a vállalatok jövedelme meghaladja Magyarországét. 

– Hát hogy egy kicsit rémisztgessek is, azért Szlovákiából érkeztek éhséglázadásokról is hírek, amikor történtek ezek az átalakulások, tehát Ön még az előbb említette, hogy bizonyos érdekcsoportok nem feltétlenül járnak jól az átalakításokkal. Hol kéne meghúzni ezt a szíjat, kik járnának rosszul? 

– Először is ugye a magyar állam önkormányzati apparátus, az állami vállalatok hihetetlen mértékben túlfoglalkoztatottak. Amikor a száznapos programot elindították és meghozták a törvényeket, hát akkor ugye megrémültünk és a kamarával együtt csináltunk egy anyagot a kormány számára – ezt több fórumon is elmondtuk – ahol kimutattuk hogy Magyarországon, tehát állami vállalat, önkormányzat 300 ezer felesleges alkalmazott van. Ha ez a 300 ezer felesleges alkalmazott nincsen, akkor az adóterhelést azt radikálisan lehetett volna csökkenteni. 

– Hát de őket elbocsájtják, akkor 300 ezer munkanélküli lesz, 300 ezer munkanélküli segéllyel. Nem? 

– Nem. Ezek az emberek, a magyar szolgáltatás színvonala az mélyen a régió szintje alatt van azért, mert a fizikai munkások áramlottak a szolgáltatásba. Tehát a szolgáltatás minősége az megváltozna, ha az állami alkalmazottak egy jelentős része bejönne a szolgáltatásba és visszakényszerítené a szolgáltatásból a termelésbe azokat, akik valóban oda valók. 

– Magyarul ne kommunikációs szakemberek legyenek – most kicsit magam ellen is beszélek –, hanem inkább legyenek kőművesek, ácsok, asztalosok? 

– Igen, ugye ez az egész továbbképzésnek a rendszere az egy vicces pénzpazarlás tipikus példája, hogy értettségivel két éves továbbképzéssel lehet parkolóőrnek lenni. Aki itt van nálam és tíz perc alatt nem érti, azt nem képezni. Csak erre milliárdok mennek el a kommunikációs szakemberekre, továbbképzésre, egyébre. A vége az az lett, hogy félmillió ember végez tényleges fizikai munkát… 

– Mennyinek kellene? 

– Másfél milliónak. Tehát körülbelül ötmillió ember tudna dolgozni Magyarországon és az egy szabály, hogy egy fizikai értéktermelőre két, vagy három nem termelő jut. Na most, a tőkefelhalmozás időszakában ez különösen fontos, tehát Magyarországon ahol nincs tőke, tehát nincs tőkekivitelből visszaáramló jövedelme, nincsenek olyan méretű nemzeti cégek, akik a jövedelmet Magyarországra visszahozzák, ezért a termelés, mindig a tőkefelhalmozásnak az alapja – Magyarország ezt elfejeltette. Ez az anyag amit akkor készítettünk, az óriási felháborodást jelentett természetesen. És hát úgy jelenik meg az egész, ha a hozzáértők megszólalnak, ugye mert mi a gyakorlatban nem oktatjuk, meg nem elméleteket gyártunk, hanem mi ki tudjuk számolni és tudjuk a hatást. Hozzáértők ha megszólalnak, hát a Vállalkozók Szövetségét meg a kamarát makróközgazdászok egész sora, hogy mit beszélünk mi, hogy vészhelyzet van? A vészhelyez az azt jelenti, hogy jön a válság lehetősége, meg lehet előzni. Na, ez a megelőzés gyakorlatilag ez hiányzott. Tehát a tartalék, hogy miből van az adócsökkentésre, egyik a mindenképpen egy alacsonyabb, kisebb méretű állam, nagyon jól megfizetett emberekkel. Tehát az nem működik és az demagógia, amikor mondjuk egy 30 ezres vállalat esetében azt mondom, hogy ott a vezető kétmilliót keres, amikor ha képes rá egy ilyen méretű vállalatnál ma európai piacon, 20 milliót, vagy 30 milliót fizetnek neki. 

– De annyi visszásság volt ebben az elmúlt években, vagy különböző állami csúcsvezetők menedzseri fizetésekkel voltak, aztán olyan lett, mint a BKV. 

– Ugye ez egy populizmus, ami az embereknek nagyon tetszik, meg Magyarországon az irigység az egyik legerősebb hatalom, tehát ha mi azt akarjuk, hogy egy vasút jól működjön, akkor annak a vezetői úgy kell keressenek, mint Európában egy hasonló méretű vállalatnál, ha azonos produktumot, azonos hatékonysággal dolgoznak. 

– És nincsen vesztesége a cégnek. – Természetesen. Tehát ebbe kell egy olyan állam, amelyik a tulajdonosi érdekeit érvényesíti, amikor arra kényszerítik, BKV és mást a politika hogy korrupció, pénzt juttasson, akkor ott megszűnik a fegyelem. Tehát vannak nagyon nyereséges francia állami vállalatok és olasz vállalatok. Tehát az, hogy egy állami vállalat veszteséges, az nem törvényszerű, ez csak nálunk Magyarországon, ahol a versenyszféra jövedelmező vállalatot lehúzza az állami vállalati szférára fordított veszteség. Tehát túl sokan csinálunk mindent, kényelmesen megmagyarázzuk hogy miért nem lehet. Olyan lobbik vannak, amik kitalálják, hogy hogy lehet még a vállalatokról még néhány bőrt lenyúzni, gondolok olyan szabályok, hogy mikor kell közjegyzőhöz menni, ki vizsgálja felül a könyveket, hová hajthat be egy teherautó, tehát számtalan olyan, ami… mert az adóterhelése a vállalkozásoknak az nem avval jelenik meg, amit mondanak, hogy 19, vagy 20 százalék a nyereségadó. Azon kívül adók tömkelege. Mert adó, az hogy Magyarországon a legmagasabb az útdíj – az is egy adó. – 

– Melyik adót vágná meg először és mennyivel? 

– Hát az iparűzési adót azt el kell felejteni, az szerintem jogtalan, tehát nem is illik az európai normákba. Vállalkozásoknál nem a nyereségadóval van baj, tehát az iparűzési adó az egyik, aminél egy példát mondanék: egy iparvállalat átlag 5 százalék profittal dolgozik. Ha 2 százalék az iparűzési adó, az 40 százalék. Ha átlagprofittal dolgozik, akkor 40 százalékot tesz ki, és az önkormányzatok magatartására az a jellemző, én tudom hogy nagyon sok szabályt meg teljesen felesleges, ki lehet gyomlálni a magyar jogszabályok 60 százalékát, teljesen felesleges és összevezethető, de ők nem abba gondolkodnak, hogy kisebb létszámmal dolgozzanak, hanem hogy lehet még adót beszedni. (…) 

Az Inforádió Arénájának vendége továbbra is Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének ügyvezető elnöke, a TriGránit elnöke. A beszélgetést felvételről adjuk. 

– Kinek kéne az adót beszedni, az államnak vagy az önkormányzatoknak? Az önkormányzatok irányába nem kellene eltolni egy kicsit a rendszert? 

– Nem, ezek úgy gondolom, hogy az államnak normatív alapon kell, és ki kell egyenlítse, mert ha ajándék az, hogy egy nagyvállalat ott dolgozik azon a településen, akkor ott minden van, akkor mondjuk egy tizenötezres település már három sportcsarnokot épít, mert van rá pénze, és össze lehet hasonlítani a foglalkoztatásban, hogy milyen plusz van, és a másik helyen meg a legelemibb állampolgári jogot, mondjuk azt, hogy a gyerek óvodába járjon, vagy a legszűkebb szociális juttatást megadják, arra sincsen lehetőség. Ez egy igazságtalan rendszer. Tehát ezért államilag kell beszedni, és normatív alapon szétosztani. A társadalomban sajnos óriási szegénység fog keletkezni, és a szociális hálónak működni kell. Ezért erre nagyon sok… ezt figyelembe kell venni, tehát a vállalkozások nem úgy gondolkodnak, hogy az a jó, ha sok szegény van, azt mondják, hogy az a jó, ha sok jómódú ember van, hiszen a vállalkozások akkor maradnak talpon, ha jó életszínvonalú országról beszélünk.

– Elnök úr, egy kicsit a reálgazdaságtól távolodjunk el! A VOSZ március 8-i gazdasági fórumán több felszólaló is beszélt az erkölcs, illetve az adott szó becsületének megroggyanásáról. Ennek a helyreállítása kinek a feladata? A magyar vállalkozók ebben miként tudják kivenni a részüket? 

– Egy erkölcs és egy morál legnagyobb felelőse és letéteményese az az értelmiség, és benne van a sajtó. Tehát nem a politikát hozom előre, a politika csak ezután következik. Tehát ők tudják előkészíteni azt, vagy kikényszeríteni a politikából, hogy ott is más morál legyen. A morál az Magyarországon kritikán aluli, meg kell mondjam. 

– A politikai morál vagy az emberek szintjén is ez megjelenik, a hétköznapi ember szintjén? 

– A kettőnek kölcsönhatása van. Ez egy nagy bizonytal… A morált, a társadalmi morált helyre kell állítani. Ebben benne van az, hogy vissza kell szorítani a korrupciót, hogy kell hivatástudata legyen valakinek, aki valamilyen feladatot, gondolok itt oktatásra, egészségügyre vagy éppen egy hivatalban dolgozik. A politika okozza a korrupciót. Tehát ugye, mert a megrendel… mindig az állami megrendelések körül van, ahol politikailag neveznek ki embereket és személyeket. A korrupció szenvedő alanyai azok a vállalkozók, tehát belőlük… rengeteg kisvállalkozó panaszkodik és mondja.

– Néhány esetben nem jár jól mind a két fél? 

– Nem jár jól, nem jár jól, mert a korrupció drágítja.. A korrupció az úgy jelenik meg, hogy valamelyik állami alkalmazottat vagy politikát kell a vállalkozóknak lefizetni, és akkor teljesen értelmetlenné válik a verseny, tehát meggyőződésem, hogy a magyarországi nagy közbeszerzési munkák azok 40 százalékkal felül vannak árazva. Útépítéstől metróig és különböző helyeken. Most gondoljuk el, hogy ez megjelenik az adósságszolgálatban, és ez megterhel mindenkit. És mivel minden adó, a miniszter fizetésének az adója is, meg az egyetemi tanáré is a vállalkozásokból ered, még tisztán a vállalkozók ki tudják számolni, hogy a korrupción elfolyt pénz is majd tőlük lesz beszedve adóban. Tehát az emberek nincsenek felvilágosítva arról, hogy egy piacgazdaság, vagy minden gazdaság, nem kell piacgazdaság legyen az, gazdasági alapon nyugszik. Tehát ha a vállalkozásokból nem tudják beszedni az adót, nem lehet az állami alkalmazottat fizetni, a szociális ellátásban lévőket, tehát az ő adójuk is… Amikor mondják, hogy az ő adójuk mire megy, az is a vállalkozásból ered. 

– Elnök úr! Beszélt ön a hazai vállalatok megerősítéséről, és ugye ’98 és 2002 között tudnék céget vagy cégeket mondani, akiket helyzetbe hoztak. Ön, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének március 8-i fórumán azt mondta, és ezt Orbán Viktor el is fogadta, hogy 2012-ig a közbeszerzések nagy részét magyar tulajdonú cégek nyerjék. 

– Az ellenzék, az ellenfél ilyenkor nem kiálthat korrupciót, és egyáltalán a protekcionizmus az Európai Unióban az mennyire fér meg? Hát ha Németországban nem kiáltanak, Franciaországban nem kiáltanak… Pont.. Tehát mivel meggyőződésem, hogy ezek a nagy fejlesz… ezek korrupciós ügyek, tehát pont annak jegyében beszélünk, hogy ne legyen. De ma a magyar vállalatok, magyar tulajdonú vállalatok egy jelentős része nem képes a közbeszerzésnél méret és egyéb okok miatt részt venni, tőkeháttere nincsen, ezért ez a 2012-es időpont, hogy fel kell készíteni tőkecsoportokat, vállalkozásokat arra, hogy alkalmasak legyenek, hogy elnyerjék. 

– Hogyan lehet a magyar vállalkozásokba tőkét pumpálni? Jelen pillanatban ugye az államnak, a magyar államnak nincs sok pénze, európai uniós források vannak. Miből lehet tőkét emelni? 

– Meggyőződésem, ha Magyarország fejlődni akar, akkor állami vállalatokat kell alapítani. – —

– Államosítsunk? 

– Húha. Nem, nem. 

– Azt mondta, hogy alapítani. 

– Alapítani. A másik oldalon néhány magyar vállalatba magába beszállhat az állam. Tehát állami és magán tulajdonú vállalat, az kellően hatékony, erre számtalan példa van. Erre mondják magukat liberálisnak valló politikusok, hogy az állam nem jó gazda. Ha mellette van olyan menedzsment, és érdekeltséggel rendelkező vállalat, biztos vagyok benne, hogy jobb lenne a BKV, a MÁV, ha abban lenne magántulajdon és magánmenedzsment és állami többség. Tehát ez nem járja ki. Maradjon benne állami többség, csak mivel tőkehiány van, és ezt szeretném mondani, és termelést kellene fejleszteni, ma nagyon kicsi az esély arra, hogy Európából ide települnek vállalatok. Tehát inkább mivel ott protekcionista jelszó ki van adva, hogy vissza a gyárat és a munkás jöjjön mondjon Kelet-Európából.. Például Franciaországban. Máshol is. Van ahol kimondják, és van ahol nem mondják ki. Tehát azért az állam, lehet hogy multinacionális cégekkel kell társuljon, hogy biztassa, mert nem a multi ellen kell lenni, hanem a multinacionális vállalatok köré kell szervezni rengeteg kis- és középvállalkozást, és az adókedvezményeket ehhez kötni. Ennek egy jó példája volt Korea, Tajvan, meg vannak ennek a modelljei. Ma itt hihetetlen alacsony a multinacionális vállalatoknál a belföldi kis- és középvállalatok beszállítása, és ezzel a hozzáadott érték csökken, tehát alacsony. Tehát az ma a probléma, hogy itt vannak a multik, de nem alakult ki körülöttük az a kisvállalkozói vagy középvállalkozói kör, amelyik beszállító lenne, mert nincs tőkéjük, az állam ehhez nem adott pénzt, ezt kellett volna szolgálja az uniós forrás, nem társul a magyar, mert mindegyik egyénileg akar boldogulni, nem teszi össze a tőkéjét, és ezért ehhez tőketámogatás kell. De itt van például az európai uniós források tekintetében a kockázati tőkealap, például ez a Jeremy program. 

– Ezekre kell első körben alapozni, vagy pedig az állami elvonásokból, amiről már beszéltünk az előbb is, és aminek révén megteremthető az adócsökkentés is, abból jöjjön ez a pénz?

– Talán emlékeznek a hallgatók is, amikor volt a Nemzeti Csúcs a válságnál. Akkor én első helyre a likviditást tettem, mert a nyereséges vállalat is tönkre mehet, ha nincs likviditás. És a likviditásnak hogy mennyire fontos, a Fed elnöke azt mondta, hogy válságban én nem tudok mást tenni, mint kimegyek az erkélyre, és két kézzel dobálom a pénzt. Tehát a gazdaságba likviditás kell, ez az első. A likviditást kedvezményes hiteleken, tőkejuttatásokon keresztül lehet megteremteni a vállalkozás.. 

– Tehát akkor nem feltétlenül ingyen pénzzel? 

– Ingyen adta.. Ha ingyen lehetne, de hát azt visszatermeli… Spanyolországba, Görögországba, Portugáli… 70-80 százalék az uniós forrásokból, 70-80 százalékot a terme… ismétlem, a termelő beruházásoknál tőkejuttatást adtak. Tehát ez egy, ugye a magyar az generál, irigy. Mi az, hogy ingyen kap a Kiss József a faluban ha csinál egy sajtüzemet? Mi az, hogy ingyen kap pénzt? Nyilván hozzáteszi az önrészét. De ez így volt, ezt így csinálták meg Európában, ahol sikeresek voltak. A multinacionális cégek is kapnak az állam részéről hozzájárulást, hogyha nagy fejlesztést tesznek. De ez a.. tehát az alapprogram, hogy tőkét, kedvezményes hitelt, tehát likviditást kell javítani, európai versenytársakhoz hasonló méretű tőkejuttatást kell adni. Tehát ezt kitalálták. Gondolom, hogy senki nem gondolja, hogy Írországban vagy Spanyolországban kidobott pénznek tekintik. De egy lélegeztetőgépen lévő ország ezt meg tudja tenni? Nem annyit tud tenni, mint a többiek, de ha nem ez az út, ha nem ez az út, akkor nincsen Magyarországnak jövője, mert tőkefelhalmozás periódusában kell hogy legyünk, hogy legyen elegendő tőke. Amíg az ország 40 százalékban kívülről van finanszírozva, addig nem versenyképes. Az a pénz, amely hazai vállalkozásokon belül forog Magyarországon, az gyarapítja a betéteket, a megtakarításokat, és elősegíti a fejlődést. Ezt csinálták mások. Ezt csinálták mások. 

– Elnök úr, haladjunk tovább a VOSZ programpontjain. Az utolsó az volt, hogy euró, de nem mindenáron. Na ebben a programpontban nem tudott egyezségre jutott a Fidesz vezetőjével. 

– A napnál világosabb mindenki számára, hogy ez elsősorban gazdasági kérdés, de a politika azért rendre ráteszi erre a kezét. 2002-ben teljes körű egyetértés volt abban, hogy akár Szlovéniát vagy Szlovákiát megelőzve is bevezethetjük a közös európai fizetőeszközt, azóta sokan mondtak sokféle dátumot. Legutóbb Bajnai Gordon 2014-et, Járai Zsigmond volt jegybankelnök pedig talán 2016-ot is emlegetett egyszer. 

– Mit kell tenni annak érdekében, hogy ne mindig öt évre legyünk az euró bevezetésétől, mint anno voltunk az európai uniós csatlakozástól? 

– Ha Orbán elnök úr egy profi politikus, biztosak voltunk benne, hogy ezt meg fogja kifogásolni. A 80 százalékot, amit mi mondtunk.  

– Mi ez a 80 százalék? 

– Tehát azt mondjuk, hogy az eurót akkor lehet Magyarországon bevezetni, ha az unió 1 főre jutó jövedelemátlag 80 százalékát eléri Magyarország. Ennek az én véleményem… nem friss ez, ez is amióta euró van, azóta mondom, hogy egy lemaradt ország az közepes inflációval és jó árfolyammal tud felzárkózni. Az árfolyam az a protekcionista eszköz, amivel a hazai ipart, szolgáltatásokat versenyképessé lehet tenni, és növekedni azt csak exportorientált ország tud, pláne mi kicsik vagyunk. Ha százmillióan lennénk, akkor lehet belső piacra is gazdaságosan termelni. A mai világban egy tízmilliós ország, amelyik belföldre akar termelni, és ezen keresztül akar fejlődni, nem tud, tehát ennek megvannak a példái. Az árfolyam az, amibe nem tud beleszólni az unió. Amibe a politika tud beleszólni, hát éppen az interjú napján olvastam az Index hírportálon, hogy akár a kormányváltás egy nagyon erős forintot is hozhat, akár a 250 forintos szintet is elérheti nyárra. Igen, az egy nagy tragédia lenne. Tehát azt tudom én mondani, hogy ez, amikor a jegybankelnökök abban tetszelegnek, hogy mennyire erős a forint, az mindig megöli a gazdaságot. Nagyon jól lehet követni egy, mondtam egy átlag ipari vállalat 5-8 százalék jövedelemmel dolgozik, és amikor 10 százalékot javul egy éven belül a forint, akkor gyakorlatilag nem tud exportálni, akkor veszteséges lesz. Tehát ennek óriási a felelőssége. Ma Kína sikerének egyik titka a jüan árfolyama, a lengyeleknél a złoty árfolyama, ahol nagyon gondosan ezt kikalkulálják. Tehát Isten mentse meg Magyarországot attól, hogy 250 forint, vagy netán, amivel büszkélkedtek, hogy 230 valamennyi volt az euróhoz viszonyítva a forint, az egy tragédia a magyar… 

– Ön mennyit tartana ideálisnak, amikor csatlakoznánk? 

– Csányi Sándor nagyon jól levezette, hogy 280-285 forint körüli az, amelyik Magyarországon lendületet adna az iparnak. Ugye Surányi György csúszóárfolyam-stratégiája az bevált, akkor jött be a legtöbb tőke, az ellensúlyozta a magas adókat, mert ki lehetett számítani, hogy mennyi jövedelem keletkezik. Ha tőkét akarunk vonzani, márpedig a felzárkózáshoz kell tőke, termelés jöjjön Magyarországra, azt gondolom, hogy azt meg kell tenni, de a csatlakozásnál, tehát amit mondtam, az euró, én azt gondolom, hogy az unióra az a jellemző, hogyha bárki, az ott lévő nagyok piaci érdekeivel ellentétben egy feljövő, vagy kisebb ország bármit csinál, abban a pillanatban uniós szabályra, egyébre hivatkoznak. Akkor vizsgálják, hogy miért így segített az állam, sorolhatnám. Tehát hogyha nagyok érdeke… Amikor válság van, akkor lehet látni, akkor elfelejtik, akkor minden szabállyal ellentétben, a szabad versennyel, a tőkeáramlással és egyébbel, akkor a saját önös érdekeik jelennek meg. Magyarország a saját érdekeit kell védje, az unió önző államok gyülekezete, ahol nagyon-nagyon kevés közös érdek jelenik meg. Csak ekkor van az, így fordul elő, hogy amit ön is mondott, hogy amit a nagyobb tagállamok lenyelnek saját maguknak, azt nem biztos, hogy lenyelik a kicsiknek. Mert össze kellene fogjanak az újonnan csatlakozók, és azt kellene mondják, azt mondhatnák, hogy hát mi egy klubba, egy szervezetben vagyunk, és az ilyen szabályokat nem fogadjuk el. Tehát akkor, amikor az unió olyan szabályokat kényszerít a most feljövő országokra, hogy 30-35 évvel ezelőtt náluk az életszínvonal amilyen volt, akkor nem voltak ilyen szabályok. Tehát ezek a többletszabályok, most mindegy, hogy a kutya útleveléről beszélünk, vagy veszélyes hulladéknak minősítik a trágyát, egy felzárkózó országra nem lehet ráhúzni az unió átlagát, előírásokba, szabályokba, mert nem tud felzárkózni. Erre Brüsszel joggal mondhatja, hogy gyerekek, öt éve vagytok az Európai Unió tagja, húsz éve volt a rendszerváltás, hát meddig akartok ti felzárkózni? Hát ugye ez a leszakadás volt nekünk, ez az elmúlt időszak, és nem a felzárkózás. Ezt magunknak köszönhetjük. Tehát mindig elmondom, hogy ebben nem az uniót meg az IMF-et kell szidni, hogy megmentettek bennünket, mi saját magunk okoztuk és vesztettük el a függetlenségünket, ugye a pénzügyi függőség az egy ország függetlenségének elvesztését jelenti ma a nemzeti piaci környezetben. Ezért nagyon fontos lenne ezt diverzifikálni, és még egy, visszatérve az euróra. Tehát amikor euró van, euró és az ott lévő monetáris szabályok, egy nagyon fontos dolog, az egy adott ország tőkeellátottsági szintjén szabályozzák. Na most egy olyan ország, ahol nincs nemzeti tőke, vagy alig van tőke, ott ezek a monetáris szabályok másképp hatnak. Le fogják fékezni a fejlődést, és ahogy mondtam, ez azt jelenti, hogy mi örök cselédsorsra leszünk ítélve. Hát az uniónak szüksége van a fizikai munkásra, szüksége van arra, hogy oda áramoljanak, és akkor Magyarország nem fog tudni felzárkózni. Tehát én, az én véleményem, és az Orbán elnök úr nyilván nem akart dátumot mondani, a körülötte lévő tanácsadók egy része biztos hogy arra ösztönzi, mert mindenki eurólázban ég, az az én egyéni véleményem, nem új, ismétlem, mert amióta van euró, azóta mondom, tehát ezt a tételt, hogy jó árfolyammal, közepes inflációval lehet felzárkózni gazdaságilag. Ha nem érjük el a 80 százalékos szintet, akkor az euróval soha nem fogjuk elérni. Tehát ezt szeretném mondani, és én tartom ezt a véleményemet. Hogy ő nem fogadta ezt el, nyilván szakmai viták kérdése, plusz… Plusz politikai viták, mert vélelmezem én, azért a ciklus végére be szeretné vezetni az eurót Magyarországon, vagy legalábbis elérhető közelségbe tenné. 

– Milyen ciklus végén? 

– Hát a 2014-ig tartó ciklus végére. Kérem szépen, ez a szokásos magyar lázálom, nem tudok mást mondani, nagyképűség, melldöngetés és egyéb. Nem tudja bevezetni. 

– Ön szerint mikor? 

– Dátum? Az én véleményem? Én nagyon örülnék neki, ha 2020 után lenne az euró. 

– Az nagyon sok, hát az óriási versenyhátránnyal is járna az ország számára is, nem? 

– Legalábbis sokan ezt mondják. Versenyelőnnyel járna, megint mondom. Tehát az európártiaknak mondanám, hogy az a szabályozás, és az a működés az nem segítene. Különben meglehet, hogy 2010-ben euró se… vagy 2020-ban lehet hogy euró se lesz. Az euró nem olyan, mint a dollár, tehát ezt rengeteg… Pont ez az önző állami rendszer, amibe nem lehet beleszólni.

– Miért, ön szerint felborulhat ez az egész valutaunió, akár az Európai Unióval együtt is? Az Európai Unió ha nem termel, ha tartja ezeket a nagyon magas társadalmi költségeket, amivel versenyképtelen, hogyha Franciaországban egy állami alkalmazottnak felmondanak, hat év végkielégítést kap, imádják ha felmondanak nekik. Tehát a példát mondtam. Ahol ilyen kevesen termelnek, az a rendszer versenyképtelen, tehát Európa versenyképtelen a mai világgal szemben, és amikor a szociális ilyen irányú juttatásokat megszorításokat vezetnek be, elvonják ezeket a juttatásokat, ha újból fizikai munkára kényszerül, vagy kényszerítik azokat, akik nem akarják ezt csinálni, akkor nagyon megerősödnek a szélsőségek, és a Nyugat-római Birodalomhoz hasonló helyzet fog kialakulni. Tehát ha az életszínvonal csökken, megerősödnek a szélsőségek, vagyonvesztések, mert ha nem tud fejlődni, akkor vagyonvesztés is, a polgárosodás megfordul ellenkező irányba, akkor bizony veszélyt jelenthet a demokráciára, és az Európai Unió széteshet. Tehát egy utolsó, ma mindenki arról beszél, amiről mi hat éve vagy nyolc éve. Tehát hogy termelni. Mi akkor ezt mondtuk, mert kiszámoltuk, hogy a válságból, ami jön a válság, tehát a rossz magyar kormányintézkedések miatt, ma Európa is csak termelésről beszél. Előtte egészen másról beszélt, hogy majd tudást exportál, ahol termelnek, ott is vannak tehetséges fiatalok, meg oktatás, mutatja azt, hogy Kína hogy jött fel, űrtechnikától kezdve bármire, és ha valaki elmegy ma Kínába, akkor hanyatt esik. Tehát nincs szüksége ennek a világbank a fehér civilizáció, ismétlem, tudására majd, mert a termelés, hát ahogy a japánok, termelésen keresztül feljöttek, és még egy van, hogy fehér népesedés az 25-30 év múlva 8 százaléka lesz csak a világnak, és az egy illúzió, hogy eltart bennünket ez a feljövő világ. 

– Mit kellene tenni? Kína idejön most Európába, bár mondjuk az egész világon már ott van, vagy pedig mi menjünk Kínába? 

– Hát magyarok nagyon nehezen tudnak menni, mert ugye leépültek a nemzeti iparágaink, ott jelentős méretű vállalatokat kell létrehozni. Nekünk az lenne a jó, ha Kína hozna ide termelést, ez mindenképpen egy előnyös lenne. 

– A vállalkozóknak nem kell oda menni? 

– De. Van néhány, és ha én nagyon fiatal lennék, akkor Indiába vagy Kínába mennék. Tehát az a jövő két országa, és Európa az egy visszafejlődő. Ismétlem, azért mert nem fognak termelni. Egy példát hadd mondjak. Vasalót, kiszámolták, hogy mennyi vasalót használ… jó lenne visszahozni Európába. Nem tudják megcsinálni. Tudja, hogy miért? Mert nem találtak annyi gyártástechnológus vagy fejlesztő mérnököt, amelyik meg tudja oldani egy vasaló gyártását. Tehát nagyon gyorsan felejtenek. Tehát itt mindenki művész akar lenni, szociológus, filozófus, sorolhatnám, és a tényleges munka az ugyanolyan büdös, mint a Nyugat-római Birodalomban volt. Kínának ez egy előnye, hogy fantasztikus iskolarendszere van, hihetetlen tehetségű és szorgalmas fiataljai vannak, akik tudásban lekörözik, meg kell mondjam, Európát. Elnök úr, a végére a saját terveiről. 

– Ugye a 2000-es évek elején kezdték el tervezni a Nemzeti Színházat, a Művészetek Palotáját a Milleniumi Városközpontban. Akkor ön azt mondta, hogy lesz ott wellness szálloda, lesz ott kongresszusi központ. Aztán az állam, a kormányváltás után, Medgyessy Péter vezetésével kiszállt ebből a projektből, és ön akkor azt mondta, hogy hát én tudok irodaházakat és lakásokat is építeni. Hogyha megváltozik a politikai és a gazdasági környezet, akkor újra lesznek álmai, újra lesznek tervei Magyarországon? 

– Annyira fontosnak tartanám a korszerű kongresszusi központot, amelyik nagy kongresszusi turizmust vonzana Budapestre, és az a legnagyobb és legjelentősebb jövedelmi forrás lehetne Magyarországnak, hogy a legértékesebb telkünket egy dollárért felajánlottuk az államnak. Nem kellett neki. Igen, még azt is mondtuk, hogy mi nem akarjuk megépíteni. Annak adják oda, bennfentesnek, akinek akarják, legyen kongresszusi központ. Nem történt meg, tehát ezt akarom mondani, pedig ez lehetett volna uniós forrás, be lehetett volna rakni, nem történt meg. Ezt a telket még szabadon hagyjuk. Ha nincs kongresszusi központ, akkor nem kell szálloda, akkor beépítjük lakással, mert a legdrágább és a legjobb lakások, az a Dunapestben vannak a mai napig, ugye hihetetlen értékálló, a kör egy kitűnő hely. 

– Ezek szerint a Nemzeti Színház szomszédságában van még hely kongresszusi központnak, és van még hely mondjuk egy szállodának is? 

– Hát persze hogy van. Mi az eredeti programot próbáljuk tartani. Én azt gondolom, hogy a város megújulásához szükség van, tehát meg kell őrizni Budapesten a régi értékeket, és a mai kor korszerű infrastrukturális épületeit hozzá kell tenni. Kongresszusi központ és a szállodák, tehát ez az idegen… kulturális és idegenforgalmi új központja kellene legyen Budapestnek. 

– Köszönöm a beszélgetést. 

Az elmúlt egy órában Demján Sándort, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének ügyvezető elnökét, a TriGránit elnökét hallották.

Kulcsszavak: Demján Sándor, VOSZ, Trigranit, Művészetek Palotája
Címkék: Demján Sándor interjú
Kategóriák: NEWS