A takarékszövetkezeti ügyfelek ezermilliárdjának sorsát kérte számon nyílt levélben Demján Sándor, miután Spéder Zoltán érdekeltségébe szervezték ki a vagyonkezelést.

„Mintha visszatért volna a kommunizmus: terveket készítenek, s ha nem teljesíted, raportra kell menned. Ha meg akarod őrizni a pozíciódat, nem ellenkezel” – suttogta a telefonba egy takarékszövetkezeti vezető, miképpen intézik az ügyeket a tavaly nyáron, erővel létrehozott takarékszövetkezeti integrációban. Jellemző a szektor meghunyászkodott vezetőire, hogy egyikük sem vállalja névvel saját megalázó, „illiberális” számonkérési kálváriáját. Az ominózus tervek például arra vonatkoznak, hogy a takarékszövetkezeteknek meg kellene győzniük betéteseik egyre nagyobb hányadát arról, hogy a pénzüket ne haszontalan betétbe, hanem befektetési alapba tegyék. Méghozzá olyanba, amit az elmúlt években konglomerátummá dagadt, Spéder Zoltán nagyvállalkozó nevével fémjelzett FHB-csoportba tartozó Diófa Alapkezelő Zrt. forgat. Ám még ha az alacsony kamatkörnyezetben ez ésszerű irányváltásnak is tűnik, „Mari néninek” joga van ahhoz, hogy ragaszkodjék a megszokott betétjéhez. Ráadásul ebben az esetben a cél elsősorban nem az ügyfelek által elérhető hozamok emelése, hanem a takarékszövetkezetekhez beáramló hatalmas lakossági pénztömeg, nagyjából ezermilliárd forint átcsoportosítása lehet. Miközben korábban a kormány álságosan azt hangoztatta, a vidék kisbankjait arra ösztönzi, hogy a forrásaikból aktívabban hitelezzenek. Jóllehet a Diófa melletti agitáció hónapok óta tart, a botrány csak november 6-án tört ki, amikor a Takarékbank rábízta az általa forgalmazott befektetési alapok kezelését, kiürítve ezzel saját hasonló profilú cégét. Az átadás napján Demján Sándor, az elmúlt évben súlytalanná vált Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke nyílt levélben kérte számon Lontai Dánielen, az integrációs szervezet, valamint Sebestyén Istvánon, a Takarékbank elnökén: hogyan engedhették át az óriási pénzösszeg kezelésének jogát anélkül, hogy e döntés a pénzintézet közgyűlése elé került volna, vagy más módon – például pályáztatással – igazolták volna, hogy az új alapkezelő a legjobb választás. Bár Demján levelében összemosódik, hogy betétekben vagy egyéb, befektetési eszközökben levő pénzekről ír-e, a megszólítottak a konzervatív pénzvilágban elfogadhatatlan stílusban utasították vissza a felvetéseit. Gúnyosan megjegyezték, hogy a levelet bizonyára nem a bankár-üzletember, hanem olyasvalaki írta, aki a legelemibb pénzügyi ismereteknek is híján van. Ebből is egyértelművé válhat Demján számára: nem számít, hogy évtizedekig közel állt Orbán Viktor kormányfőhöz, nem engedik oda a takarékszövetkezeti húsosfazékhoz. A takarékszövetkezetek betétei ugyanúgy a Takarékbankban fialnak, mint eddig, csak a befektetések (a takarékok, illetve ügyfeleik vagyonkezelésbe adott vagy befektetési alapokba helyezett pénzei) kerültek a Diófához, együttesen csupán 80 és nem 1000 milliárd forint – közölte a HVG-vel a Diófa szóvivője. A szövetkezeti hitelintézetek ugyanis – magyarázzák – az integrációs törvény szerint kötelesek a számlájukat a Takarékbanknál vezetni, s le nem kötött pénzeszközeiket nála tartani, betétben vagy például állampapírban. Ezenfelül szabadon dönthetnek befektetésekről, amelyekről eddig a Takarék Alapkezelővel szerződtek – ezt vette most át a Takarékbank, és szervezte ki a Diófához. Ám ezzel az önkéntes lehetőséggel nem egészen húsz takarékszövetkezet élt csak, s közülük sem mindegyik írta alá a módosítást. Nem is az a lényeg, hogy az ügyfelek értik-e a részleteket, önmagában a cirkusz rávilágít a lenyúlás veszélyére – vélekedett a HVG-nek egy bankember. A Takarékbankban kötelezően a hitelnyújtáshoz nem szükséges betétösszegeket és a saját tőke fel nem használt részét kell elhelyezniük a takarékoknak. A szektorban tavaly év végén több mint 1300 milliárd forint betét hevert, döntően lakossági, miközben nagyjából 700 milliárdnyi hitelt helyeztek ki. A takarékszövetkezetek saját tőkéje 2013-ban 116 milliárd forint volt, aminek – mondja informátorunk – a 35-40 százaléka szabad. A Takarékbankban viszont december végén még a 300 milliárd forintot sem érte el a szövetkezetek betétállománya, ami az érintettek szempontjából sok, de valóban távol áll a Demján által említett, „veszélyeztetett” ezermilliárdtól. Azzal az összeggel együtt viszont már nincs messze tőle, amit a takarékszövetkezetek – már amelyik mer erről dönteni – egyelőre a Takarékbankot elkerülve fialtatnak, azon az alapon, hogy ezt nem tiltja a törvény. „Állampapírt ott veszünk, ahol akarunk, bár a Takarékbankkal vita folyik arról, hogy kizárólag tőle kellene-e” – mondta a HVG-nek egy bankvezető. Érthető az ódzkodás, mivel a Takarékbank drágábban bonyolítja a szövetkezetek aukciós megbízásait, mint például az Erste. A takarékszövetkezetek állampapír-állománya több mint 500 milliárd forint. Ugyanakkor jelzáloglevelük mindössze kétmilliárdnyi, noha folyamatos a nyomás, hogy vegyenek. „Megtiltottam, hogy a pénzintézetünk akár a Posta, akár az FHB által kibocsátott értékpapírt vegyen, mert tartok tőle, hogy hosszabb távon nem tudunk jól kiszállni belőle” – mondja névtelenül az egyik vezető. Nem csoda, hogy jelentéktelen, mindössze 45 milliárd forint az a vagyon, amelynek forgatásával a takarékszövetkezetek az erőfölényét folyamatosan fitogtató Takarékbankot bízták meg. Ebben a viszonyrendszerben még az MNB növekedési hitelprogramja is sajátosan működik. Míg 2013-ban a takarékszövetkezetek, a többi pénzintézettel azonos módon, ingyen jutottak a Takarékbank által közvetített jegybanki forráshoz, az idén ezért maximum 0,5 százalékos díjat kell kipengetniük „kötelező” közvetítőjüknek. A Diófa kiválasztását egyébként méretgazdaságossági szempontokkal indokolják. Hogy ennél többről lehet szó, az abból is látszik, hogy a Diófa nemrég a takarékszövetkezetek „stratégiai partnerévé” emelt Magyar Posta által forgalmazott befektetési alapok kezelését is megkapta. Az ügyfélpénzek átcsoportosítási szándékát erősíti az a HVG-nek adott információ is, hogy a takarékszövetkezetek ügynökként máris tízmilliárd forintnyit adtak el a Magyar Posta Takarék Ingatlan Alapból, miközben eddig összesen 35 milliárdnyi befektetési jegyet forgalmaztak. Kilenc hónap alatt a kilencszeresére, szeptemberre 229 milliárd forintra bővült a Diófa által kezelt vagyon, ami máris a duplája annak, amit a Takarék Alapkezelő forgatott. A Diófa 2013 őszén került a Spéderrel jó viszonyt ápoló Lantos Csaba érdekeltségéből az FHB-csoporthoz, ami egybeesik a takarékszövetkezetek állami irányítás alá vételével és a Posta-FHB-duó hozzájuk kapcsolásával. Mindez egy céltudatosan felépített, a takarékszövetkezeteket lépésről lépésre kiszorító stratégiának tűnik, alátámasztva Demján összeesküvés-elméletét. GYENIS ÁGNES, RÁCZ TIBOR

Kulcsszavak: Demján Sándor
Címkék: Demján Sándor interjú
Kategóriák: NEWS