Tőkét kell adni a fiatal vállalkozóknak és a hazai középvállalkozásoknak – véli Demján Sándor üzletember, aki a nemzeti ünnepen a agyar érdemrend nagykeresztjét vehette át.


GYÜRE JÓZSEF • Utoljára 1980-ban kapott állami díjat, most egyből a legnagyobb polgári kitüntetést vehette át. • Az elsőre azért vagyok büszke, mert azt még a Skála-Coop létrehozásáért kaptam a pályám elején. A mostani már az eddigi életművem elismerésének szól. • Üzletember esetén adódik a kérdés: mennyi pénzzel jár kitüntetés? • Ha járt volna, azt is felajánlottam volna jótékony célra. Inkább az erkölcsi elismerés fontos, mivel a gazdasági életből elsőként én kaphattam meg az érdemrendet. Rajtam kívül még sok jó képességű, nagy életművel rendelkező gazdasági szakembert is megilletne. • Idén tölti be a 70. életévét. Mire a legbüszkébb? • Arra, hogy életem során sok tízezer embernek biztosíthattam megélhetést, és több ezer egyetemistának ösztöndíjat. De büszke vagyok arra is, hogy 1986-ban a Time magazin a vasfüggöny mögött lévő üzletemberek közül elsőként velem készített nagy interjút. Ez hozta meg a nemzetközi üzleti világban fontos ismertséget. Egy kiváló csapattal pedig a semmiből hoztuk létre a TriGránitot, amely minden szakmai elismerést kivívott – többek között a Művészetek Palotája felépítéséért. Mégis arra vagyok a legbüszkébb, hogy megmaradtak a gyerekkori barátaim. • Nyilván gratuláltak is, de kié esett a legjobban? • A feleségemé. Azt szokás mondani, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll a háttérben – miként a sikertelenek mögött is. A család háttere és biztonsága azonban mindig meghatározó volt számomra. • Mit javasolna azoknak a fiataloknak, akik önhöz hasonlóan ugyancsak szegény családba születtek? • Tanuljanak meg társulni és bízni az üzleti partnerük ben. Ne mindent egyedül akarjanak elérni: egy csapat mindig hatékonyabb. S ne nagyvállalatnál kezdjék a pályafutást: a szükséges vállalkozói tudást legjobban egy kisvállalkozásnál lehet elsajátítani. De érlelődik bennem a gondolat, hogy valamilyen formában én is részese legyek a támogatásuknak. • Rendre kritizálja a gazdaságpolitikát, mert az nem kedvez a termelő beruházásoknak, s a növekedés helyett az államadósság csökkentésére koncentrál. A gazdaságpolitikusoknak mit ajánlana? • Nem lenne szabad, hogy a társadalmi irigység legyőzze a politikát: a tehetséges fiatal vállalkozóknak és a hazai középvállalkozásoknak igenis tőkét kell juttatni. Ehhez bátor gazdaságpolitikai lépésekre lenne szükség. A sánta arra vágyik, hogy maratoni futó lehessen, a hallássérült pedig jó zenész szeretne lenni. Az a jó demokrácia, ahol az embereket nem a vágyaik, hanem a képességeik alapján támogatják. • Meg se fordult a fejében, hogy visszautasítsa a díjat az antidemokratikusnak kikiáltott kormánytól? • Örömmel fogadtam el, mert az érdem nem csak az enyém. Mögöttem csapatok vannak: a TriGránité és a takarékszövetkezeteké, a sikerhez ők segítettek hozzá. Ezért föl sem vetődött bennem a díj visszautasítása. Egy magyar ember – ha szereti a hazáját – nem tehet mást, mint szurkol a kormányának, hogy az a régióban a legsikeresebb legyen. Minden kormányunknak ezt kívántam, Magyarország elsők közül mégis az utolsók egyike lett.

Kulcsszavak: Demján Sándor, Trigranit, Művészetek Palotája
Címkék: Demján Sándor interjú
Kategóriák: NEWS / POLITICS