Köszöntöm Demján Sándort. Jó estét kívánok! 

– Demján Sándor: Jó estét kívánok a tisztelt nézőknek. 

– Üzletemberként Ön hogyan értékeli a kormány eddigi intézkedéseit? Kezdjük a különadókkal. 

– Megpróbálom egy nagyon egyszerű példával megvilágítani, hiszen az emberek többsége az nem makró közgazdász. Az elmúlt 8 év hibái miatt az utolsó évet Magyarország a Valutaalap és az unió hiteleivel élte túl. Ez azt jelentette, mondjuk arányosan igaz, hogy minden ember hitelből vacsorázott Magyarországon. Lejárt az időpont, ez egy súlyos örökség és azt mondják, hogy most fizesd vissza a vacsorát. Miből lehet visszafizetni? Egy családban vagy egy embernek. Az ebédből. Ha, és az egy lényeges dolog, ha nincs növekedő bevétele. Egy országnak növekedő bevétele csak növekedésből lehet. Mivel nem ütemezik át a hiteleket, nem kapunk újabb hiteleket, ragaszkodnak a hitelek visszafizetéséhez, Magyarország számára egyetlen kitörési lehetőség van, ha növelni tudja a gazdaságát. És a gazdasági növekedésből tud fizetni, ha nem, akkor nem marad más csak az, hogy egy ország csak reggelizik. Ez a valóságos helyzet. Na most ehhez szükséges egy stratégiát csinálni és én nem mennék bele vagy nem magyarázom a különböző gazdasági filozófiákat, amelyek mondjuk pártköntösökbe és egyebekben jelentkeznek. Én azt mondom, hogy Magyarországnak nincs más alternatívája, mint a növekedés és a növekedést kell célozza minden intézkedés. Ehhez szükséges, hogy olcsóbb állam legyen, hogy az uniós források olyan tevékenységbe menjenek, megújulóba, tehát termelésbe menjenek, hogy a foglalkoztatás szerkezetbe a jelenleg 20 embert, egy termelő szolgál ki. Ez az arány megváltozzon, tehát legalább 500 ezer helyett másfél millió ember termeljen és ehhez a foglalkoztatás szerkezetet alaposan át kell alakítani Magyarországon. 

– Ön össze is foglalta szinte a teljes vertikumot, de én arra gondoltam, hogy a különadók helyett nem lehetett volna gyorsan valahonnan máshonnan beszedni a pénzt? Mert ugye tudjuk, hogy akkor nem tudtuk volna a 3,8 %-os hiánycélt tartani. 

– Hát azt akartam mondani, hogy ha nincs különadó, akkor oda az ebéd. Ez egy szegény ország, tehát egy szegény ország, nem volt más lehetőség, ha valójában összehívták volna. Ez egy ilyen alkupozíció lett volna politika és a vállalatok között, ami ha kiszivárog, akkor még a lépés előtt is bekövetkezett volna az, amitől mindenkinek félni kell, hogy mondjuk 350-400 forint lesz az euró. Én 4-5 éve ezzel riogatom Magyarországot, hogy annyi lesz az euró, ha 350-400 forint az euró, az azt jelenti, hogy minden bank csődbe ment volna, mert nem tudták volna az emberek visszafizetni a hiteleket. A gazdaságban a gyártás, a termékek, az import, a kereskedelmi árak, a kereskedelmi szervezetek is csődbe mentek volna. Lett volna egy millió munkanélküli és Magyarország csődbe kerül. Akkor kellett hozni egy döntést, de az örökség miatt kellett hozni ezt a döntést, ez nem egy passzió volt, én magam is ezt tettem volna, és engem súlyosan érint úgy a bank, mint az energiaszektorban ez a különadó, de ha azt mondták volna, hogy 350-400 forint az euró, akkor bizony a vállalkozásaim mentése érdekében azt mondtam volna, hogy fizetem a különadót. De ez nem jó dolog. Tehát nem jó dolog a különadó, normatív rendszer kell, ahhoz egy olyan konszolidált ország kell, ahol nincsenek ilyen költségvetési hiányok, és mondjuk az államadósság az 50 %-ot csak kis mértékben haladja meg, de nem ez a helyzet. 

– Igen, de erre mondhatja az a 13 multinacionális cég, amelyik ugye tudjuk, hogy Magyarország ellen árulkodott, hogy Önnek könnyű Demján úr, mert mégiscsak magyar ember és hát látja jobban, de minket ez nagyon bánt. Hogyan értékeli Ön a 13 multi fellépését? 

– Én ezt másképp fogom fel, ez a demokráciának, ami az unióban van, egy része, teljes egészében joguk van a saját érdekeik védelmét megtenni, de ők nem magyarok, tehát egy magyar vállalkozás, amelyik úgy gondolja, hogy itt fog dolgozni 20-30-40 év múlva is, annak másképp kell gondolkodni. Én nem értek egyet azzal, hogy bojkottálni akarják ezeket a vállalatokat, azt a természetes védekezést, vagy érdekeik védelmét végzik, amit nekik a saját részvényeseik érdekében tenni kell. Tehát ezt nem kell zokon venni, ez egy természetes folyamat, de az adókivetési jog az adott országé. Előfordulhat, hogy néhány ettől elmegy és hát olyan gazdaságpolitika kell és ezért van nagyon fontos szerepe a tavaszi intézkedéseknek, a reformoknak, amikor látják a befektetők hosszútávon, hogy érdemes Magyarországon befektetni, ez egy nagyon fontos érzés kell legyen és ez bizony azt jelenti, hogy a reformok azok sok embernek fájnak. Rövidtávon. Ezt szeretném mondani, hosszú távon tényleg mindenki nyer, aki Magyarországon él. 

– Az adócsökkentés, az valóban megindítja a gazdaságot? 

– Önmagában az adócsökkentés nem. 

– Egy elem. 

– Egy elem, de egy nagyon fontos elem, az adó szint, amikor egy külföldi ide akar jönni és a mai világban még soha önállóan, saját maga, saját tőkefelhalmozással egyetlen ország sem tudott talpra állni. Tehát a mai globalizált világban szükség van a külföldi tőkére, arra a tudásra, technológiára, piac szervezetre, csak egy egészséges szimbiózis kell kialakuljon az adott ország kis- és középvállalkozásai és a multik között. Tehát azoknak be kell tudni dolgozni. Rengeteg, 100 ezreit éltetik ennek. Tehát én azt gondolom, hogy az a fontos dolog, nem szabad multinacionális tőkeellenesnek lenni, hanem föl kell építeni azt, hogy mondjuk az autóiparban ne 20 % legyen az a hányad, amit Magyarországon állítanak elő, hanem 60 vagy 80 és aki 60-80 %-ot tud a saját országában lévő vállalatnak szállítani, az már tud exportálni is. És a kilábalás az az exporton keresztül, exportnövekedésen keresztül jön ki. Tehát ez stratégia ez úgy gondolom, hogy jó. 

– Ön milyen termelő beruházást hozott létre legutóbb? Mert ahogy Ön is megfogalmazta, nagyon fontos lenne, hogy ne csak 500 ezer ember dolgozzon valóban termelő munkán. 

– Itt két dolog van, ugye divat azt mondani, hogy a csúcsiparágak fejlesztése, a csúcsiparágak fejlesztésének az a jellemzője, hogy emberszegény, tehát nagyon kevés ember dolgozik benne. És egy országnak dolgozni kell, tehát a munka tette emberré az embert és ha nem dolgozik, akkor szerintem az emberiség színvonala, vagy az adott ember színvonala is csökken. Magyarország szempontjából én az egyik legfontosabb kitörési pontnak tartom az élelmiszergazdaságot. Az élelmiszergazdaságot még úgy is, hogy ha nagy méretű új, állami vállalatokat alapítanak. Az nem ördögtől való, mivel az én véleményem, és én egy befektető fejjel gondolkozok, 20-25 év múlva Európa éhezni fog. Európa a maga magas társadalmi költségével elveszti a versenyképességét, nem első lesz, mint a lisszaboni perben megfogalmazták, hanem 7-8. helyre süllyed vissza világon. Na most Magyarország élelmiszertermelési adottságai fantasztikusak. Tehát lehet olyan, hogy egy régió, egy unió süllyed, de egy nemzet, amelyiknek jó a stratégiája, ahol dolgozni akarnak az emberek, ahol a foglalkoztatás szerkezete jó és kihasználja az adottságait, ott a növekedés is lehet. Tehát egyik ilyen az élelmiszergazdaság. Öregedik az emberiség Európában és a gyógyturizmus, meg a gyógyászatot én rendkívül jónak tartom, az autóipar, a közlekedés, én hoztam létre az első gyárat, a Suzuki gyárat Magyarországon. Én tárgyaltam le. Az autóipar fejlesztése az egy rendkívül fontos, a vegyipari lehetőségek rendkívül fontosak. De a legalapvetőbb, hogy minden ember dolgozzon, tehát ebben nem lehet elhanyagolni azt, hogy mondjuk van egy jó példa, hogy 40 cigány létrehozott egy zöldségtermelő szövetkezetet és ma el tudják magukat tartani 20 millió forintból. Egy alapítvány adta nekik. Az a lényeg, hogy mindenki aki tud, az dolgozzon, aki meg rászorul, azt tisztességesen lássák el, de csak azokat, akik tényleg rászorulnak. 

– A Széchenyi terv segítheti a kis- és középvállalkozókat? Az, hogy 10 %-os a társasági adó, az valóban a legjobb pozíciót jelenti itt a környékünkön Magyarországnak? 

– 10 % az akkor van, ha van nyereség, tehát akkor van nyereség, ha alacsony a társadalmi költség. Tehát ma a világon ha minden nyersanyag egyforma árú, ez nem jellemző Magyarországra, tehát a termelésre, de elméletileg minden ember tud ugyanolyan tempóban dolgozni, akkor maradt két tényező a munkaerő ára és a társadalmi költség. Magyarországon azért alacsony a bér, és ez lenne a gazdagodásnak az alapja, mert magas a társadalmi költség, ha az alacsonyabb, akkor lehet emelni a béreket. Ennek pedig van egy nagyon egyszerű, igazságos módja, az a normativitás. Tehát ugyanannyi órát tartson egy egyetemi tanár vagy ugyanannyi diáknak, az orvos ugyanannyi embert kell ellásson. A vasutas tonna, kilométer ugyanazt tegye. A gyári munkás – emlékszünk a Suzuki gyár, a japánok munkaintenzitása és a magyar mellett, ha ez megvalósul, akkor és akkor ez nagyon fontos dolog, ugyanazokat a bérarányokat kell kialakítani. Van amikor egy egyetemi tanár munkabére, mondjuk a Horti–rendszerben olyan volt, hogy a felső 10 ezerhez tartozott, a középiskolai tanár, az a középosztály kimagasló embere volt, hiszen cselédet tarthatott és egy egyszerű pedagógus is a középosztály tagjának érezhette magát. Tehát a béreket akkor lehet megtenni, ez az arány megfordult és eltorzul, ha nem ugyanannyi a teljesítmény, akkor csak álmodozni lehet, csodákat várni, csodák pedig nincsenek. 

– Hát nagyon fontos a teljesítmény. Egyébként az Ön nagy vállalata az mennyiben járul hozzá a magyar adóbevételhez? 

– Az én vállalataim ma dominánsan, tehát ezt el kell mondjam, hogy egyike voltam, akinek azt tanácsolták, hogy menjek Szlovákiába, mentem máshova is. Arra vagyok büszke, az én vállalatom, a magyar szakmákat figyelembe véve egyedüli dobogós helyen van Európában. Tehát harmadikok vagyunk fejlesztésben, és hát nagyon jelentős fejlesztéseket csinálunk Lengyelországtól, Szlovákiáig, Horvátországban, tehát adott régióban. Magyarországon is természetesen. Az energiaszektorban dolgozunk, építőiparban, ingatlanfejlesztésben és azon kívül én magam rendelkezem jó néhány kis- és közepes vállalattal, amelyek egytől egyik mind veszteséges. Mivel én nem engedhetem meg, hogy adót csaljak, mindenhol befizetem az adót és akkor az a vállalkozás, tehát én ezt élből érzem, az nem lehet jövedelmező, hiába az borászat, halászat, vagy bármilyen más tevékenységet végez, és ez nem tartható. Én a Vállalkozók Országos Szövetségének vagyok a vezetője, ez a legnagyobb szervezet, 53 ezer vállalkozás van. Ebből egy-egy vállalkozásnak, ugye van 2-3 más vállalkozása is. Több, mint az adófizető vállalatoknak, több, mint a fele tagja a Vállalkozók Szövetségének. Naponta érzékelem a kisvállalkozóknak a problémáit. Ma azért boldogok és jobb a hangulat közöttük, mert végre megértik a Széchenyi Tervben, hogy mi a kiírás, hogy nem 6 minisztérium kontrollálja, nem tudom, hogy hány fordulón keresztül. Le van egy egyszerűsítve és végre megjelent az előző kormányzat, egy ilyen társadalmi irigységből, motivációból vezérelve, ott hallani sem akartak arról, hogy a pékmester, aki aztán tényleg lehet mondani, hogy fizikai munkás, gürcöl abban az adott faluban, tőketámogatást kapjon, mondjuk egy új technológiára. Tehát ma új, a termelés irányába történő fordulásban a vállalkozók ebben reménykednek, az egyszerű eljárásban, a Széchenyi Kártya önerő részén egymással való társulásban ténylegesen tőkéhez tudnak jutni. Foglalkoztatásban Magyarország jövője, ami egy nagyon fontos dolog, az a kis- és középvállalkozásokon múlik, ők tudnak annyi embert foglalkoztatni. Ha sikerül elérni azt, hogy egy millióval több embert lehessen foglalkoztatni, az is hozzájárul a társadalmi költségek radikális csökkenéséhez és további adócsökkentéshez és versenyképességhez. 

– Ön pontosan tudja, hogy mennyit jelent, ha van valakinek hitele vagy ha nem kap hitelt. Na most pl. a jegybank politikája, tehát a kamat emelése az Ön szerint segíti a hitelhez jutást ma Magyarországon? Hat százalék, hát ilyen magas nagyon kevés helyen van. – A kamatemelésnél a jegybankok általában mindig mondják az inflációt, hogy azt próbálják megvédeni. Valójában ez egy árfolyam védelem is. Tehát én ebben nem tudok szakmailag állást foglalni, ahhoz nagyon sok adatot kellene ismerjek. Tehát lehet, hogy a jegybank lépése mögött az van, hogy mivel a hitelminősítők és a világon, azt lehet mondani, hogy Magyarország egy szembeszegülést végzett el a divatos áramlatok és hatalmi irányzatokkal szemben, ez elbizonytalanította a pénzpiacokat és a befektetőket. És a valóságos válasz, a valóságos válasz az az, hogy lesz-e növekedés? Ez a növekedés a Fellegi-féle minisztériumé, a Matolcsyék megcsinálták a maguk programját, stratégiáját, most gyakorlati nyelvre. Tehát ezen múlik, ha lesz növekedés, jól indulnak a programok, akkor Magyarország igazat kaphat, hogy jó a stratégiája. Én emellett a stratégia mellett vagyok, de az nem lenne jó. Tehát ha leminősítik még egy fokozattal Magyarországot, akkor az a probléma, hogy megdrágul a hitel, mivel Magyarország egy eladósodott ország. A legeladósodottabbak egyike, akkor gyakorlatilag nő a hiány, romlik a forint, és ott áll fölöttünk a csődveszély. Tehát Magyarország nem került ki a csődből, kétszer volt csődben az elmúlt 8 évben. Egyszer nem vallották be, amikor nem fizették ki az ÁFÁ-t a vállalkozóknak, másodszor pedig, amikor 25 milliárddal megsegítettek bennünket. Én azt gondolom, ha mi bajba kerülnénk, nem segítenének rajtunk, hanem velünk ijesztgetnék a spanyolokat, az olaszokat, Európa többi részén, azért, hogy ők tegyék rendbe a maguk gazdaságát. Magyarország számára, ami a fontos és ezt el kell hinni, csak többletmunkával. Mindenkinek többet kell dolgozni, mindenkinek több áldozatot kell vállalni, csak akkor marad meg Magyarország versenyképesnek. 

– Most a hétvégén, pénteken Önt a Miskolci Egyetem díszpolgárává avatták, mert évek óta nagyon sok fiatalnak segít, szociálisan rászoruló egyetemi hallgatónak segít rendszeres ösztöndíjjal. Mióta végzi ezt a tevékenységet? 

– Én romantikus regényeken nőttem fel, fantasztikus pedagógusaim voltak és nagyon nagy szegénységben, többek közt voltam ***házban is. Ezért az volt életem nagy célja, hogy majd én egyszer visszasegítem azoknak, akik nekem segítettek. Tehát az országnak, a szegény fiataloknak. Ma majdnem 10 ezer gyerek vagy fiatal kap tőlem naponta rendszeres támogatást, ebből közel 2500 az egyetemista. Én azt gondolom, hogy a szegénység az motivál. Én jobban hiszek abban, hogy egy országnak, embereknek, társadalomnak a motivált szegény az mindig többre akarja vinni, mint aki nagyon jó körülmények között nőtt fel. Ezért ez a program, amit szegény térségekben a gyerekeknek, meg az egyetemeknek segítek. Ez életemnek a nagy álma volt. Erre büszke vagyok és ezt ugye, a gazdaság olyan, abban mindig kockázat van, meg lehet bukni, de ez a fiataloknak a tömege, az akin én segíteni tudtam, az használni fog ennek az országnak. 

– Köszönöm szépen.

Kulcsszavak: Demján Sándor, VOSZ
Címkék: Demján Sándor interjú
Kategóriák: NEWS