EGY ÉLET MOZAIKKOCKÁI: ELHUNYT DEMJÁN SÁNDOR, A LELENCGYEREKBŐL LETT MILLIÁRDOS

EGY ÉLET MOZAIKKOCKÁI: ELHUNYT DEMJÁN SÁNDOR, A LELENCGYEREKBŐL LETT MILLIÁRDOS Börvely, Etyek, Tác, Tatárföld, Budapest és Las Vegas. Demján Sándor, a sikeres üzletember életének fontos helyszínei, amelyek talán kevésbé ismertek, mint a cégei: a Skála, a Hitel Bank vagy a TriGránit. Demján Sándor egy kőkemény, autoriter, munkamániás főnök volt, ugyanakkor nagyon korrekt és jóérzésű ember is. 2018. március 26-án, hétfőn életének 75. évében elhunyt. Demján Sándor, az ország egyik legsikeresebb és legvagyonosabb üzletembere sok vállalkozásban volt érdekelt, temérdek maradandó épületet és alkotást hagyott hátra. Ő maga mindig is csak kereskedőként aposztrofálta magát. A rendszerváltás előtt nagyon élt, kiismerte magát az „átkos” viszonyai között, mégis az éttermei, a Skála és az MHB Bank vezetésével egy kicsi nyugati mentalitást is hozott a szürkeségbe. A rendszerváltás utáni években már nagyban játszott, hatalmas látványberuházásokkal, kulturális létesítményekkel, bevásárlóközpontokkal szórta meg a régiót, rengeteg pénzt keresett, de ő maga a Prima Primissima Díjak megalapítására volt a legbüszkébb Sándor családja a romániai kitelepítés után Etyekre került, ahonnan nem sokkal korábban módos sváb családokat kergettek el. A korábban állatokkal foglalkozó székelyek nem érezték jól magukat, nem sokat értettek a szőlőhöz. Demján édesanyja tanulni szeretett volna, és bár a nagymama ezt élesen ellenezte, Demjánt nevelőszülőkhöz adták. A végtelenül szegény kiskunlacházai nevelőszülőket Demján szerette, de náluk hamar megismerte az éhezést és a nélkülözést. Annyira zokon vette, hogy a jóisten így elbánt vele, hogy hétévesen tudatos ateistává vált, és miközben engedelmes gyerek volt, aki rengeteget dolgozott, templomba soha nem volt hajlandó járni. Erdélyi gyökerek Demján Sándor 1943-ban a Szatmár megyei Börvelyen született. Az édesapját nem is ismerhette meg, ő ugyanis a második világháborúban elesett. A három testvérrel az édesanyja egyedül maradt. Aztán visszatért a román uralom, 1945-ben Börvely székely családjait egyetlen nap alatt elkergették. Reggel 9-kor körbejártak a román katonák, és elmondták, hogy a magyarok 12-ig kapnak időt, hogy összepakoljanak. 12-kor elindult a vonat, a személyvagont lekapcsolták, az elindult Biatorbágy felé, a tehervagonok pedig mentek Bukarest felé. A kis üzletember A kis Demján szervezői és üzleti érzéke azonban már az iskolában megnyilvánult. Imádta a magyar történelmi hősöket, Kossuthot, Petőfit, maga is hős szeretett volna lenni. Egyszer felmerült az iskolában, hogy nincs pénz egy nagyobb méretű Petőfinyomat elkészíttetéséhez, ami 10 forintba került volna. A koldusszegény fiú jelentkezett, hogy az nem lehet, bízzák csak rá, majd ő előteremti a pénzt. A kis Demján végül szerződést kötött, mindenfélét vállalt, besegített a háztartás tojásainak értékesítésébe, és a piacon hamar kitermelte a tojásonkénti tízfillérekből a Petőfi-nyomat árát. Skála a csúcshoz A kereskedelmi iskolák elvégzése után Demján Sándor a szakmában kezdett el dolgozni, és gyorsan lépdelt felfelé, dolgozott Gárdonyban, Sárszentmihályon, Tácon, megnyitotta a környék azóta is jól csengő nevű éttermeit, a Csóri Csuka Csárdát vagy a Tác Gorsiumot. 1973-ban a fiatal szövetkezeti vezetőt Budapestre hívták a szövetkezeti csúcsintézmény, a Skála az élére. A Skála valóban nagy szám volt, nyugati mintára szervezték, Demján emlékei szerint ez az áruház jelentősen közrejátszott abban, hogy elviselhetőbb lett a legvidámabb barakk. Egyszer még Kádár János is megtekintette. Demján kísérgette, és bár akkoriban még simán rá lehetett gyújtani a boltokban, a Skálában nem, és amikor a pártfőtitkár rá akart gyújtani, Demján kiütötte a kezéből a cigarettát. Kádár nézett egy nagyot, de Demján elmagyarázta, hogy olyan a tűzjelző berendezés, hogy ha rágyújtott volna, a nyakukba kaptak volna egy csomó vizet. Suli Sorossal Demján Sándor még a rendszerváltás előtt barátjával, Soros Györggyel elsőként nyitott Budapesten menedzserképzőt. Aztán eljött a rendszerváltás, Demján összeállt Mark Palmer amerikai nagykövettel, Peter Munk és Andrew Sarlós üzletemberekkel, létrehozták a Közép-európai Fejlesztési Társaságot, de a sok erős egyéniség nem sokáig bírta együtt. A többiek inkább a német újraegyesítésnél láttak üzleti lehetőségeket, Demján Oroszországban. Jól döntött, így lett milliárdos. A kudarcot nagyon nem szerette. Mondogatta ugyan, hogy nála hibázni lehet, csak alibizni nem, de azért jobb volt nem hibázni. Csalódott Európában Élete végén eléggé megkeseredett. Nosztalgikusan állította, hogy a lesajnált Kádár-rendszerben egy százaléka sem volt a korrupció a mai szintnek, igaz, mindig hozzátette: viszont kölcsönös szívességekkel sok mindent el lehetett érni. Valamiért végül szent meggyőződésévé vált, hogy Európa bukásra érdemes állapotban van. – Amerika tovább fogja bírni, mert ott még van becsülete a kétkezi munkának, nem járnak annyit szabadságra, és nincs annyi szociális ellátás, Európa csak a világ javainak 22 százalékát termeli, de a világ segélyeinek 55 százalékát osztja ki – morgott. A Skála és a Westend City Center (fönti képen) lett a karrierje szimbóluma Demján ember maradt az üzlet kőkemény világában



Kulcsszavak: Demján Sándor, Peter Munk, Trigranit, WestEnd
Címkék: Demján Sándor halála
Kategóriák: ENTERTAINMENT, CELEBRITY