Demján Sándor rendkívül elégedett tizennyolcadik helyezésével a World Series of Poker Europe londoni tornáján, 32 ezer fontos nyereményét pedig a kultúra területén jótékony célra fordítja. 

Szerda este befejeződött Demján Sándor, a TriGránit cégcsoport elnökének szereplése a World Series of Poker sorozat rangos londoni versenyén. A befektetéseiről jól ismert üzletember póker pályafutása egyik legjobb teljesítményével a tizennyolcadik helyen végzett. A Népszabadság londoni tudósítójának adott exkluzív interjújában Demján elmondta, hogy nem sok kellett ahhoz – egy híváson múlott -, hogy bejusson a döntőbe, a legjobb kilenc közé. Demján Sándor számára a gazdasági élet és a póker között csekély a különbség, mint mondta mindkettőhöz kell szerencse, pszichológiai érzék és tudni kell, mennyire lehet kockáztatni. Kevesen tudják, hogy a világon jelenleg több a pókerjátékosok száma – százmilliós nagyságrendet említ -, mint a labdarúgóké. Az egyre népszerűbb szellemi sportnak tévécsatornái vannak és természetesen interneten is játszható. Legalább akkora üzlet, mint a Forma-1, tízmillió dolláros reklámszerződések érhetők el, és egy amerikai torna első helyezettje tízmillió dollárt kaszált. A WSOPE londoni eseményén a sportág világsztárjainak kilencven százaléka jelen volt a 334 induló között. Demján Sándor tízezer fontot fizetett be részvételi díjként, és 32 ezer fontot vágott zsebre, melyet a kultúra területén kiválasztott jótékony célokra kíván fordítani. A 66 éves vállalkozó nagy szenvedélye a póker, de realitásérzékét soha nem veszíti el. Tudomásul veszi, hogy jó játékos rossz lappal is képes nyerni, rossz „spieler” viszont csak szerencsével boldogul. Demján Sándor elmondta lapunknak, hogy nagyon örült a londoni szereplését kísérő érdeklődésnek, a telefonoknak és üzeneteknek. Nem hagyhatta említés nélkül, hogy furcsállja, mennyivel többen drukkoltak neki, mint üzleti tevékenysége során tapasztalja, noha az építkezések, befektetések sikere adó formájában az államnál realizálódik, illetve minél nyereségesebbek a cégei, annál nagyvonalúbban tud jótékonykodni. Ha erről ritkán beszél is, Demján közel tízezer gyereknek és fiatalnak, köztük 2400 egyetemistának folyósít ösztöndíjat. Érezhetően fáj neki, hogy a „szocializmusból megörökölt hagyományként” folytatódik az irigység, és a magyar tőketulajdonosok felé irányuló ellenszenv. Nem bánná, ha a Krakkóban rövidesen átadásra kerülő legnagyobb lengyelországi üzletközpont magyar beruházójaként és kivitelezőjeként is hasonlóan pozitív visszhangot kapna, mint pókertorna fellépéséért. Demján Sándor már csak azért sem akarja abbahagyni a pókerezést, mert úgy érzi, az ember akkor öregszik meg, amikor már nem szeret játszani és nem tud örülni. A nagy nemzetközi versenyek 13 órás fordulóihoz rendkívüli állóképességre van szükség. Az érzést ahhoz hasonlította, mint amikor egy középtávfutó indul el hirtelen maratonban. Miután az üzletember számára a póker élvezetes hobbi, de nem mehet a munka rovására, s hozzátette: a tornákon általában az első nap után, akármilyen jól is áll, szándékosan veszít. Demjánnak imponált, hogy Londonban szponzori ajánlatokat kapott, agresszív menedzserek akarták szerződtetni. Szereplésétől megkapta azt az optimizmust, amit indulásától remélt, de hangsúlyosan figyelmezteti a fiatalokat, ne tekintsék életcélnak a pókert. Sok millió játékosból csak néhány ezer jár jól és néhány száz nagyon jól, nem szabad, hogy ez más legyen, mint kirándulás egy a mindennapoktól eltérő területre.

Kulcsszavak: Demján Sándor, Trigranit
Címkék: Demján Sándor interjú
Kategóriák: NEWS