Míg a ciklus elején nehezen tudott bejutni a cégvezetőkhöz, ma már neki okoz nehézséget, hogy üres időpontot találjon a naptárjában – állítja a szocialista párt elnöke, aki a korábbinál sűrűbben találkozik Csányi Sándorral vagy Demján Sándorral is.

– Átolvastuk az elmúlt hetekben adott interjúit, és feltűnt, hogy a választási programjukról lényegében semmit nem mondott. – Mert nem is kaptam ilyen kérdést. – Talán mert nem is nagyon tudni a programról? – Lapozzák fel a honlapunkat, több száz oldalnyi dokumentumot töltöttünk fel. Azért is siettettem a tárgyalások lezárását, hogy ne fussunk ki az időből, és arról is tudjunk beszélni végre, ami igazából érdekli az állampolgárokat, vállalkozásokat. – Mára tisztázódott a választási együttműködés szervezeti kerete az Együtt 2014-gyel. Ennek fényében át kell fogalmazniuk a választási programjukat? – Nem, hiszen a potenciális kormányprogram pilléreit korábban felállítottuk. Minimális különbségek, hangsúlyeltolódások vannak, de a lényeget tekintve nincs szükség új programra. – Akkor mégis mi különbözteti meg az MSZP-t a Bajnai-féle tömörüléstől? Ha a programok nem, akkor majd az arcok alapján választanak az ellenzéki szavazók? – A szavazóknak aközött kell választaniuk, hogy a Fidesz vagy az ellenzéki szövetség kormányozzon. – Több társadalmi csoportra fókuszálják a kampányukat. A fiatal generációnak mit tudnak ajánlani? – Két eltérő életkorhoz kötődő példát hadd emeljek ki. Győzelmünk esetén bölcsőde- és óvodaépítési programot indítunk, uniós forrásból, egyben eltöröljük a Fidesz-kormány alatt bevezetett bölcsődei díjat. Minden olyan akadályt szeretnénk felszámolni, ami nehezíti a kisgyermekes nők munkaerőpiacon való részvételét. Ugorva pár évet, a felsőoktatásban a minimumponthatárt elérő felvételizőknek már 2014 szeptemberétől biztosítanánk a tandíjmentességet. – Több lenne az államilag támogatott férőhelyek száma, mint a Fidesz-kormány alatt? – Mi azokból a felmérésekből indulunk ki, amelyek szerint, akinek magasabb iskolai végzettsége van, könnyebben tud elhelyezkedni. Ezért jó iránynak tartjuk, ha minél több diák tud felsőoktatási intézményben tanulni és diplomát szerezni. A vidéki, szegényebb családokban nevelkedett gyerekek esélyei csak így javulhatnak. Ugyanakkor az sem járja, hogy valaki csak azért töltsön az egyetemi padban nyolc-tíz évet, mert nincs kedve dolgozni. Jogos elvárás tehát, hogy teljesítményalapú legyen a felsőoktatás. – Tehát indulásnál több államilag finanszírozott férőhely lenne, de a teljesítménytől függően menet közben lesz, aki után már nem fizetne az állam? – Ahogy mondtam, a minőség és a teljesítményalapúság a mi rendszerünk két fontos pillére. De mi ebben a kérdésben is autonómiát adnánk az egyetemeknek. Felfogásunk szerint az államnak a keretfeltételeket és a finanszírozást kell biztosítania. Az oktatásra prioritásként tekintünk, ahonnan nem kivonni kell a pénzt, mint a Fidesz tette, hanem pluszforrásokat kell biztosítani. Az Orbán-kormány által bevezetett centralizációt oldani kell, nagyobb szabadságot kell kapniuk a pedagógusoknak. – Visszakerülhetnek az önkormányzatokhoz az iskolák? Nem lesz még nagyobb zűrzavar ebből? – Egy rossz rendszert nem szabad csak azért fenntartani, mert az átalakításnak nehézségei lehetnek. A mai rendszerben sem az önkormányzatoknak, sem a szülőknek semmilyen beleszólásuk nincs abba, hogy mi történik az iskolákban. Ezen mi változtatni fogunk. De nemcsak az oktatásban volt értelmetlen a centralizáció, hanem az egészségügyben is. Ezért ott is azonnali segítségre van szükség, míg például a nyugdíjrendszer átalakítására ennél több idő áll rendelkezésre. – Meghagynák a családi adókedvezményt? – Arra figyelnénk, hogy azok a családok is segítséget kapjanak az államtól, amelyek jelenleg alig vagy egyáltalán nem tudják igénybe venni a kedvezményt, mert alacsony a jövedelmük vagy nincs munkahelyük. A létminimum környékén élő négymillió ember nem kap semmi segítséget a kormánytól. Számunkra viszont ők kiemelten fontosak. – Emelnék a családi pótlék összegét? – Ez függ a költségvetés helyzetétől. Abban biztosak vagyunk, hogy az szja-rendszeren belül a progresszív adózásra kell áttérni. Más kérdés, hogy a tavalyi terveink a kulcsok mértékéről tarthatók lesznek-e jövő tavasszal, mit enged meg akkor a büdzsé. – Emlékeinkben három kulcs él. Ennyivel számolnak most is? – Mi hárommal, de vannak más elképzelések is, Bajnai Gordonék például kétkulcsos rendszert támogatnak. Az elképzeléseink szerint az alsó kategóriában a jelenleginél alacsonyabb, 14–16 százalékos sávban lehetne a kulcs, majd sorban haladva 24–26, illetve 29–32 százalékos elvonás épülne be az szja-táblába. A felső kulcs mértékét mindenképpen úgy akarjuk megállapítani, hogy alacsonyabb legyen, mint a legutóbbi kormányzásunk idején volt. – Ez mennyi többletbevételt hozna? – Korábbi számítás szerint 500 milliárd forintot, de nem feltétlenül a többletbevétel miatt fontos ez, hanem hogy igazságosabb adórendszert eredményezzen. De vegyük ide, hogy a tőkejövedelmeket is progresszíven adóztatnánk, ami további bevételt hoz. Általában az áfához – bármennyire is szeretnénk – nem tudunk hozzányúlni, pedig magasnak tartjuk a 27 százalékos felső kulcsot. Viszont az alapvető élelmiszerek áfáját a költségvetési egyensúly szem előtt tartásával a szegénység mérséklése érdekében csökkentenénk. Később lehet szó a járulékok mérsékléséről is. A különadókkal ugyanez a probléma, mostani formájukban nem jók, torzítják a gazdaságot, de túl nagy már az arányuk a büdzsében. – Egy cikluson belül azért kivezethetőnek látja ezeket az adókat? – Igen, feltétlenül. Világos menetrendet kell meghatározni a különadók kivezetésére. Kivéve a bankadót, amelynek formáját és mértékét európai mintára kell megváltoztatni, hogy ez ne legyen a gazdasági növekedés egyik gátja. Ez a Fidesz-kormány alatt elapadt bizalom szempontjából is fontos. Ugyanilyen megfontolásból akarunk a ciklus elején olyan kétoldalú beruházásvédelmi megállapodásokat kötni a befektetőkkel, amelyeket adott esetben a bíróságon ki lehet kényszeríteni az állammal szemben is. Mert ma a kormányzati politika kiszámíthatatlansága a legnagyobb kockázat a befektetők szempontjából. – Említette a nyugdíjrendszert, amelyet a Fidesz lezártnak tekint. Itt mi a tervük, bevezetnék az alapnyugdíjat, megpiszkálnák a korhatárt? – Azt megtanultuk az előző kormányzati időszakunkban, hogy nem szabad mindent egyszerre átalakítani, abba csak belebukni lehet. A nyugdíjról először egy társadalmi, szakmai, politikai konszenzust kell kialakítani. Óriási társadalmi feszültségek keletkezhetnek abból, hogy lassan nyugdíjba vonulnak a Ratkó-korszak gyermekei, akik gyakran zsebbe kapták a fizetést, ezért kicsi nyugdíjalapjuk képződött az évek során. Az a célunk, hogy fenntartható nyugdíjrendszer jöjjön létre, amelyből meg tudnak élni az emberek. Úgy látjuk, a nyugdíjkerekasztal által készített tanulmányok jó alapot szolgáltatnak ehhez. El kell kezdeni a munkát, de azt nem tudom megígérni, hogy a következő ciklus végére be is fejezzük. Az alapnyugdíj akár a végső változatban is felbukkanhat, a nyugdíjkorhatár emelése viszont nem szerepel a terveinkben. – Mi lesz a magánnyugdíjpénztárakkal? – Tisztességtelen húzás volt a magánnyugdíj-megtakarítások agresszív államosítása, ráadásul értelmetlen is, hiszen az államadósság elleni „harcot” a kormány elvesztette. Én maradtam a magánnyugdíjrendszerben, de úgy látom, ezek az intézmények maguktól kimúlnak, már a működési költségeiket sem tudják kigazdálkodni. – Akkor lemondanak a második pillérről? Meg sem próbálják az alapoktól újraépíteni a magánpénztári rendszert? – Az öngondoskodást erősíteni kell, erre az önkéntes pénztárak alkalmas piaci szereplők, de ezt egy átfogó nyugdíjreformba kell illeszteni. – Volt idő, amikor az egészségügyben is foglalkoztak a több-biztosítós modellel. Ez még napirenden van? – Nem, mi az állami társadalombiztosításban hiszünk, de azt fontosnak tartjuk, hogy aki akar, az tudjon is magáról gondoskodni az önkéntes pénztárakon keresztül. – A devizahitelesekkel mit kezdenének? – Az Orbán-kormány egyik intézkedése sem oldotta meg a problémát, viszont rengeteg pénzt eltapsoltak. Azoknak segítettek, akiknek egyébként nem feltétlenül okozott nehézséget a havi törlesztő kifizetése. Szerintem komoly késésben vannak, évekkel ezelőtt kellett volna valódi segítséget nyújtani, de úgy látom, a kormányfő akkoriban még nem tulajdonított nagy jelentőséget az ügynek. Abban egyetértünk, hogy ez egy veszélyes pénzügyi termék volt, amelyről senki nem gondolta, hogy ekkora árfolyamkockázattal jár. – Azért mégis kell majd valami konkrétumot mondaniuk a kampány során. – Volt már korábban egy konkrét parlamenti javaslatcsomagunk, melyben több olyan lépést határoztunk meg, amely szerintünk akkor előrébb vitte volna az egész ügyet. De a kormány – szokása szerint – még csak meg sem tárgyalta azt. Ezek között szerepelt például a magáncsőd intézménye, amit a kormány most saját új ötleteként ad elő. Egyébként szerintem ezt a problémát jelentős költségvetési összegek és banki áldozatvállalás nélkül nagyon nehéz kezelni. – Amit hozna a háromkulcsos szja-rendszer, azt el is vinnék a hitelesek? – Volt olyan javaslatunk is, hogy amennyivel csökkentjük a bankadót, annak egy részét fordítsuk a devizahitelesek problémájának kezelésére. Mivel a bankadó csökkentését nem feltételek nélkül képzeljük el. Azt engednénk el, amit a bankok visszaforgatnak a magyar gazdaságba. Például a kkv-k, a k+f projektek, a zöldgazdaság és az infrastuktúra-fejlesztések finanszírozásába. – Vagyis megegyezésre törekednek a bankvilággal. Ehhez képest az elmúlt hetekben mintha felerősödött volna az MSZP részéről is a bankokat érintő kritikai hang. Vissza akarnak vágni a négy évvel korábbi bankárkormányzásért? – Mi a Fideszt a gazdagok kormányának hívjuk, ha már kell egy szlogen. Véleményem szerint az, hogy egy konstrukció jó vagy rossz, nem attól függ, hogy ki javasolja, hanem hogy tartalmilag milyen. Baloldali politikusként könnyű lenne azt mondanom, hogy le minden bankárral, nagyvállalkozóval és gazdag emberrel, de ez demagógia lenne. El kell fogadni, hogy vannak alapvető paradigmák a gazdaságban. Ilyen például az, hogy hitel nélkül nincs növekedés. Az persze lehet kritika tárgya, hogy Magyarországon a bankok milyen profitrátával tudtak dolgozni, milyen általános feltételek mellett, de mindez már a fogyasztóvédelem, adott esetben a felügyelet kérdése. – Kicsit megfordítanánk akkor a kérdést. Csányi Sándor a hét elején az ATV-ben nagyon kritikus nyilatkozatot tett, azt mondta többiek között, hogy a jelenlegi magyar politika versenyhátrányt jelent az országnak. Egyetért ezzel? – Igen. Kiszámíthatatlan, megbízhatatlan a mostani kormány működése. Sok magyar és külföldi vállalatvezetővel beszélgetek. Állítják, még egy rossz rendszerhez is könnyebben tudnak alkalmazkodni, mint egy kiszámíthatatlanhoz. Ma pedig felkelnek, belenéznek az újságba, és azt látják, hogy átírták a szektoruk szabályozórendszerét, az összes üzleti tervük borul. Alapvető kérdés tehát a kiszámíthatóság és a bizalom helyreállítása. A többi között ezért van igazság abban, amit Csányi Sándor mond. Ma a beruházások tekintetében Magyarország lekerült a térképről, miközben mindenki elmondja, hogy az ország adottságai nem változtak. Viszont azt tapasztalom, hogy Orbán Viktor politikája vált a legnagyobb országkockázattá a beruházási döntések szempontjából. – A befektetők közül olyanok is keresik az ellenzékkel a kapcsolatot, akik korábban nem? – Igen. Én úgy kezdtem az elnöki ciklusomat, hogy időpontot sem tudtam egyeztetni senkivel, amikor kíváncsi lettem volna a véleményükre. Ma szerencsére sokszor én nem tudok időpontot adni, mert annyi megkeresés vagy tanács és vélemény érkezik. Nincs olyan külföldi utam sem, amely ne lenne tele ilyen jellegű találkozókkal. – Csányi Sándorral szoktak találkozni? – Igen, nagyjából kéthavonta. De nemcsak vele, hanem sok más nagyvállalkozóval is. – Demján Sándorral is? – Igen, vele is. – Velük a találkozók megszaporodtak az utóbbi időben? – Ha 2010-hez hasonlítjuk, akkor igen. – A gazdaság aktuális helyzetén túl miről szoktak még beszélni? – Attól függ. Ha például Csányi úrról van szó, akkor a mezőgazdaság, az élelmiszer-gazdaság és persze a bankszektor helyzete téma szokott lenni. – Ezeknek a beszélgetéseknek van valamilyen haszna az ellenzéki program szempontjából is? – Természetesen, mindig azt mondom, hogy nincs rossz ötlet, csak kevésbé megvalósítható. A politikára is igaz, hogy a csomó ötletből van, ami felvállalható, van, ami nem. Ettől még minden véleményt meghallgatok. Korábban hibánk volt, hogy mi sem figyeltünk oda ezekre a véleményekre. – Számít például arra, hogy a következő választásokon Demján Sándor önnek nyújtja a jobbját? – Én inkább a baljára számítok. – Négy éve a Fidesz a kampányban roadshow-zott a hazai vállalkozások körében. Készülnek valami hasonlóra? – A VOSZ-nak, az MKIK-nak és az MGYOSZ-nak is bemutattuk a kisvállalkozói programunkat. Korábban minden a gazdasági versenyképesség logikájára épült, most viszont azt mondjuk, hogy az uniós forrásokat világosabb prioritások szerint kell felhasználni, s a kkv-szektornak két elvi logika mentén adnánk forrást: a versenyképesség növelése és a munkahelymegtartó képesség szempontjából. Ehhez társítanánk a mikro- és a kisvállalkozások pályáztatásának az automatizálását, hogy három-öt millió forintért ne kelljen elképesztő mennyiségű papírt gyártani az adminisztráció kedvéért. Bevonnánk mind az MKIK-t, mind a VOSZ-t ezeknek a forrásoknak az elköltésébe. Tehát nem politikai alapon szelektálnánk, hiszen ők tudják, pontosan mire kell a forrás, és az hol hasznosul a legjobban. Azaz a vállalkozói szervezetek oldanák meg a pályáztatást kormányzati ellenőrzés mellett. – Végére hagytuk a rezsicsökkentést. Komolyan gondolják, hogy az igen népszerű lakossági programnak megfelelő alternatívája a nyílászárók korszerűsítésének ígérete? – Bármilyen hihetetlen, de mi nem mindig csak vonzó alternatívákban gondolkodunk. Ez a kormány az ármechanizmusokba való beavatkozás árán mérsékli a rezsiköltségeket, mi pedig örülünk annak, ha csökken a lakosság számlája. Más kérdés, hogy én szinte csak olyanokkal beszéltem, akik a tavalyi számláikkal összehasonlítva az ideieket még mindig többet fizetnek. Amennyivel a rossz kormányzati politika miatt emelkedtek a megélhetési költségek, azt nem tudják a rezsicsökkentéssel kompenzálni. Ugyanakkor ez a rezsicsökkentés nem igazságos és hosszú távon nem fenntartható. Ami az előbbit illeti, ezért javasoltuk, hogy legyen egy felső korlát, ami felett az állam már nem támogatja a számlákat. Nem fogadták el. A fenntarthatóságot illetően pedig van egy komplexebb javaslatunk. Igaz, ez nem olyan könnyen kommunikálható, mint Orbán Viktoré, de nagy tanulság, hogy ha mindig csak erre hajtunk, nem halad előrébb az ország. Javasoljuk tehát a nyílászárók cseréjét, a szigetelést, a fűtési rendszerek korszerűsítését, egyedi mérhetővé tételét, a szolgáltatók részéről a rendszerek korszerűsítését. Egy családi háznál húsz–negyven százalék közötti költségcsökkentést lehet így elérni. Megkérdeztem Brüsszelben az energiaügyi biztost is, aki szerint a program teljes összhangban van az uniós elvekkel, s annak sincs semmi akadálya, hogy mindezt csak hazai kisvállalkozókkal csináltassuk meg. – A választó azt kérdezi majd, hogy mennyi idő alatt lesz ebből megtakarítás a rezsicsökkentéssel szemben, amit egyből érzékelhet. – A válaszom az, hogy ebből lesz valódi megtakarítása, a másikból meg nem. Igaz, egy év is eltelhet, amíg ezt érzékeli. Ez persze nehezen versenyez az „olcsóbb lesz az energiaszámlád a jövő hónaptól” típusú mondásokkal, de az a dolgunk, hogy mindezt érthetően elmondjuk az embereknek. Arról nem is beszélve, hogy meggyőződésem szerint a Fidesz a rezsicsökkentéses javaslatát csak a választások napjáig tartja fenn. 1974. január 30-án született Pécsen. 1992-től öt évig a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok főszakja mellett az Európa-szakirány hallgatója, diplomáját kitüntetéssel szerezte. 1997-től a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok PhD-programjának hallgatója, kutatási területét az Európai Unió regionális és támogatási politikája képezte. 1999-ben szigorlatát summa cum laude minősítéssel tette le. 2004–05-ben a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának PhD-hallgatója. Különböző egyetemi, államigazgatási munkái közben 1999 és 2001 között a Hill and Knowlton Kft. PR- és kommunikációs cég projektigazgatója. 2010-ben az MSZP országos listavezetőjeként szerzett mandátumot. Pártelnökként megválasztották a Szocialista Internacionálé alelnökének. Jelenleg a képviselőcsoport irányítását kettős tisztségében (frakcióvezető-pártelnök) látja el, miután 2012-ben az MSZP tisztújító kongresszusa ismét pártelnöknek választotta meg. 1999-ben nősült, felesége, Mesterházy Szilvia egyetemet végzett angol–magyar szakos tanár. Két gyermekük van: Attila 2004-ben, Kata 2005-ben született. Hobbija a motorozás, kedvenc olvasmányai közé politikai vezetők saját könyvei, illetve a róluk szóló életrajzok tartoznak. BAKA F. ZOLTÁN – LAMBERT GÁBOR

Kulcsszavak: Demján Sándor, VOSZ
Címkék: Demján Sándor interjú
Kategóriák: NEWS